Szentpétery Imre: Az Árpád-házi hercegek, hercegnők és a királynék okleveleinek kritikai jegyzéke (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 45. Budapest, 2008)

(1239. *— oklevelét, mely szerint a Verőce nevű birtokával (predio suo nomine nov. 7. Werewche) szomszédos földet elvette annak birtokosától, Baylatha fia előtt) Druganustól és cserébe neki adta Garicsban (in Garig) a somogyi vár Toplica (Toplicha) nevű földjét, említi IV. Béla király 1239. nov. 7-i oklevele (Smiíiklas IV. 89., vö. RA 665. sz.), mely megerősíti az abban foglaltakat, s leírja a föld határait a herceg oklevele szerint. IV. Béla oklevele I. Lajos király 1363. febr. 19-i átírásában maradt fenn (DL 237.), ám tartalmilag István zágrábi püspök 1363. dec. 7-i oklevele (DL 239.) is átírta. Az ez utóbbiban szereplő eltérő névalakok: Bayleta, Wereytiche, Garych. 17 (1239. *— levelét, melyben az eretnekek elleni fellépéséről és a katolikus hit terdec. 5. jesztése érdekében tett lépéseiről tájékoztatta a Szentszéket, említi LX. előtt) Gergely pápa 1239. dec. 5-i levele (Smiíiklas IV. 93.). Feltehető, hogy Kálmán herceg ugyanezen levelére utal a pápa a magyarországi domonkosokhoz intézett 1239. dec. 7-i levelében (Smiíiklas IV. 95.). 18 1240. — asztalnokmesterének, Aba nb. Demeter bodrogi ispánnak adomáfebr. 8. nyozza Nekcse földet a nyestbőr adóval és más kiváltságokkal együtt. Eredeti: 40,5 x 39 (+ 5) cm. Díszes kezdő C. Függőpecsét vörös és arany zsinórja. — DL 243. (NRA 1501. 9.) Fejér IV. 1. 203., Smiciklas IV. 102. (mindkettő a „Diplomatarium novum Hung. F. Széchényi vol. 1.102." alapján) — Kivonat: Kukuljevic: Regesta n° 388. Az oklevél szövege (az eredeti alapján): Columanus [!] Dei gratia rex Rutenorum et dux totius Sclauonie universis Christi fidelibus salutem in salutis largitore. Quoniam digne ac laudabiliter in memória vertitur hominum, ubi fideles in servitiis exhibitis ac exhibendis emeriti condignis meritorum premiis a suis recompensatoribus non privantur, eo propensius ad illorum penuriam tollendam merito provocamur, quos non modo inter communes et in communibus reperimus fideles, verum etiam singularis servitiorum frequens ac laudabilis prerogativa reddidit multipliciter commendatos. Ne meritum de elongate sive denegato suspirans premio causa sit nobis demeriti vei gehenne, sed ut magis retributio pie gesta in uno quasi per odorem suavitatis se diffundens in plures, pluriumque exhilarans corda si quos quamvis contingat opices, eosdem quasi exemplariter informans, ad eandem fidelitatis animet accionem. ExempH igitur gartia, ut luce clarius pateat, quod in precedentibus diffusius est enucleatum, ad universorum notitiam tam presentium, quam posterorum tenoré presentium volumus pervenire, quod ad instar probitatis et exigentia meritorum dÜecrissimi ac fidelis nostri dapiferi magistri Demetrii de genere Aba, qui a puericie sue