Szentpétery Imre: Az Árpád-házi hercegek, hercegnők és a királynék okleveleinek kritikai jegyzéke (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 45. Budapest, 2008)

1290. — idősebb királyné (maior regina Hungarie) rokonának (cognatus noster (júl. 10. karissimus), Aba nb. (de genere Abá) Lőrinc ispán fia Lőrinc mesternek, előtt) akinek Ausztria hercege (dux Austrie), mivel nem akart a pártjára állni (quia eius consortio noluit adherere), három várát elfoglalta és javait (boná) elvette, s aki a királyné követségében eljárva válogatott lovaiban kétszáz márkányi kárt szenvedett el (in electis equis damvnum contra valorem ducentarum marcarum est perpessus), részint a rokonság okán, (ratione proximitatis), részint érdemeiért és kárai enyhítésére a M. [= Mária] királyné ideje óta különböző birtokosok kezén volt, de azoktól bűneik miatt elvett, s így a [királyné] kezére háramlott Verőce megyei Szt. Márton viznikátust (vyznicatum Sancti Martini in comitatu de Wereuche) adományozza fia, [IV.] László király és a bárók egyetértésével annak minden tartozékával, ti. a szőlőkkel, erdőkkel, rétekkel és egyebekkel együtt (cum omnibus utilitatibus suis, vineis sálicet, silvis, pratis árcumstantiis et pertinentiis universis), s egyúttal érvényteleníti a birtok ügyében általa vagy mások által kiadott korábbi okleveleket. — D. p. m. discr. viri mag. Laurentii prepositi de Posoga, au. n. canc. f. n. a. D. M° CC° nonagesimo. Átírta: I. Károly király 1318. márc. 29. > uő 1324. máj. 13. — DL 34 092. (NRA 1504.12.) Tartalmilag átírta: Szepesi Jakab országbíró 1380. márc. 22. — Hrvatski Drzavni Arhiv, Doc. med. varia 93. (DF 218 589.) Wenzel XII. 487. (az átírás alapján), Smiíiklas VI. 703. (csonkán) és VII. 9. (teljesen) — Kivonat: Wenzel IX. 526., Kukuljevic: Regesta n° 1462. Mivel IV. László királyt az oklevél még élőként említi, kelte a király halála — júl. 10. — elé helyezendő. 153 *— kiváltságlevelét, mellyel Gutkeled nb. (degenere Guthkeled) Kozma ispán fia Kozma mesternek adományozta Küngös (Kyngus) [királynéi] földet, említi Amadé nádor és zalai ispán 1299. szept. 5-i oklevele (Hazai okmt. VH. 281.). Amadé nádor oklevele említést tesz a királyné férje, V. István király azonos tárgyú okleveléről is, lásd RA 2283. sz. 154 *— oklevelét, amellyel Márton fia Markolphusnak adományozta a Turgusa nevű föld egy részét (particulam térre Turgusa vocatam [!]), mert annak fia, Pál a védelmében kocsija mellett (pro defensione reginalis personae circa currum ipsius dominae Elisabeth) halált szenvedett, említi Köcski Sándor országbíró 1325. júl. 8-i oklevele (Smiíiklas IX. 254.).