Tringli István: A Perényi család levéltára 1222–1526 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 44. Budapest, 2008.)

Oklevélkivonatok

nyolcadára tegyen jelentést a vizsgálatról. Ez után az oklevél után bemutatta a váradi káptalan oklevelét is, melyben a káptalan jelentette Dénes vajdának, hogy fenti parancsára Dömötör karbéli papot, a Szent Kozma- és Damján-oltár igazgatóját küldte ki tanúbizonyságul Parlagh-i Péter vajdai ember mellé. Kisasszony-nap nyolcadán (szept. 15.) és az azt közvetlenül követő napokon Warbo határát a vajdai ember meg akarta járni, Mogh-i János részére iktatni akarta, azonban Zenthmyklous-i László fiai: Miklós és László ellentmondottak, Zenthmyklous-i Mihály és János azonban nem, meg sem jelentek, mivel perben állottak, nem is idézte meg őket, a Miklós és László által eltiltott földterületet fogott bírákkal együtt két ekealj nagyságúra becsülte. Ezeknek az okleveleknek bemutatása után László úgy aliegált, hogy az általa eltiltott Warbo birtok rnindig is őseié volt, és ő ezen örökség jogán lakja, amit a határosok, szomszédosok és más megyebéliek tanúvallomásának is hajlandó alávetni. Mog-i János azzal utasította ezt vissza, hogy Warbou sosem volt Lászlóé, hanem mindig az övé és őseié volt örökség jogán, aminek igazolására két oklevelet mutatott be, egyet Konth Miklós egykori vajdától 1355-ből, egyet pedig Szolnok megye alispánjától és szolgabíráitól. Ezek világosan előadták, hogy Konth Miklós vajda és a megye közgyűlésein (!) az alispán, a szolgabírák és az esküdt ülnökök eskü alatt azt vallották, hogy Warbo birtok, amelyen Szent Fülöp és Jakab apostolok tiszteletére emelt egyház található, Moggh-i Miklós fia: Jánosé volt, azt, hogy János és László fiai milyen jogcímen tartják kezükön, nem tudják. Egyébként János is beleegyezett a tanúvallatásba. Miklós vajda ezután kérte a váradi káptalant, hogy adjon tanúbizonyságot a felperes részére kiküldendő Kyde-i Pál, Ramachahaza-i Dömötör, Seney-i Pál, Haan-i Endre fia: Lőrinc, Kereus-i Gergely, az alperes részére kiküldendő Karul-i [Simon] fiai: László vagy Mihály, Damanhyda-i Miklós, Dedachy-i Ányos fia: János, Zanyzlou-i Mihály fia: Péter, Olazy-i Beke fiai: István vagy András vajdai emberek valamelyike mellé, kik szálljanak ki Mihály-nap 15. napjára (okt. 13.) Warbo-ra, és itt a szomszédok, határosok, Szolnok megye nemes és más állapotú emberei közt hitükre, a király és az ország iránti hűségükre tett eskü alatt tartsanak vallatást, hogy a birtok Miklós fia: Jánost örökség jogán illeti-e és Lászlóé és őseié sohasem volt, avagy Lászlóé és őseié volt-e örökség jogán; nemkülönben királyi mértékben mérjék fel a birtokot, ha felmérni nem tudnák, becsüljék meg, amiről a határnap nyolcadik napjára (okt. 20.) tegyenek jelentést. Innen a tárgyalást Miklós vajda György-nap 15. napjára (máj. 8.) halasztotta. Időközben Miklós vajdát letették, és a vajdai tisztséget Imre kapta (medio tempore ipso Nicolao woyuoda fratre nostro sublato ex hoc medio honoreque ipsius woyuodatus per regiam clementiam nostram personam decorante). Imre vajda innen Mihály-nap nyolcadára halasztotta a pert. Ekkor Mog-i Miklós fia: András Zaruad-i László fiai ügyvédjének: Benedeknek letartóztatását kérte, mert ő - ahogy mondta - László fia: Miklóssal együtt András testvérét (fr. carn.): Jánost megölte és kifosztotta. Az ügyet Márton-nap 15. napjára (nov. 25.) halasztották. A vajda levelében kérte a váradi káptalant, hogy küldje ki emberét tanúbizonyságul a vajdai ember mellé, ki László fiait: Miklóst és Lászlót vajdai szóval utasítsa a megjelenésre, amely terminuson Miklós fia: Andrásnak a letartóztatott Benedek részéről is igazságot fog szolgáltatni. A káptalan Péter karbéli papot, a Szent Anna-oltár igazgatóját küldte ki Petry-i Lőrinc fia: Tamás vajdai ember mellé, aki Márton-nap előtti szombaton (nov. 10.) az idézést elvégezte. A kitűzött napon azonban Miklós és László nem jelentek meg, hiába várt rájuk húsz napon keresztül Miklós fia: András, ezért egy másik oklevéllel megbírságolta. András ekkor bemutatta a váradi káptalan 1369. október 14-én kelt oklevelét (lásd a 118. sz.). A vajda a törvényszékén vele együtt ülő nemesekkel együtt úgy döntött, hogy Zaruad-i László fia: László ügyében végítéletet fog hozni. Ezért küldje ki a konvent egy emberét tanúbizonyságul a vajdai emberek valamelyike mellé, aki idézze meg László fiát: Lászlót alkalmas időpontra azzal, ha nem jönne és a másik félnek elégséges