Tringli István: A Perényi család levéltára 1222–1526 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 44. Budapest, 2008.)
Oklevélkivonatok
kelt privilégiumát (lásd a 3. sz.), aminek megerősítését kérte. A király ezt szóról szóra átírta, jóváhagyta az abban foglalt összes pontot (articuli), egyedül a földbér (terragium) fizetéséről szólón változtatott annyit, hogy minden földdel bíró ház után (de singulis curiis agros habentibus) után évente egy ferto-t tartoznak fizetni földbér címén. A fentebbi artikulusokhoz még hozzátette, hogy minden évben 21 hordó (tunella) bort tartoznak adni a királynak, vagy annak, akinek a király parancsolja. Továbbá, mivel minden királyi szabad falu vagy város (de ceteris liberis villis sive civitatibus nostris) collecta fizetésére van kötelezve, ezért Zeleus-i vendégei lehetőségük szerint (iuxta ifpsorum] facultatem) sem lesznek a collecta alól fölmentve. Vendégei örökös jólétét és háborítatlan nyugalmát a főpapok és bárók tanácsából a privilégium védelmével megerősíti. - Az új, autentikus, kettős pecséttel megerősítve. - Dátum per manus magistri Endre Albensis ecclesie prepositi aule nostre vicecancellarü. - Méltóságsor: Strigoniensi sede vacante, fratre Ladizlao archiepiscopo Colocensi, aule nostre cancellario, Benedicto Chanadiensi, Nicolao Iauriensi, Georgio Sirmiensi, fratre Petro Boznensi, Ladizlao Quinqueecclesiensi, Andrea Transsiluano, Henrico Wesprimiensi, Chanadino Agriensis, Ladizlao Zagrabiensis, Mescone Nitriensis et Andrea Varadiensis episcopis, Rodolpho electo Vaciensi, Iohanne palatino, Demetrio magistro thauarnicorum nostrorum et comite Trinchiniensi, Thoma woiuoda Transsilvano et comite de Zonuk, Mikch bano totius Sclauonie, Iohanne bano de Machou et comite Sirmiensi, de Wlkou, de Bodrog et de Barana, Paulo iudice curie nostre, Dionisio dapiferorum et Stephano agasonum nostrorum magistris, Nicolao comite Posoniensi. Arenga. Hártyán, nagyobbított, díszes kezdőbetűvel, függőpecsét nyomával. DL 70614. (fasc. II. fr. 11.) Anjou okit. XIII. 258. sz. 46. 1329. október 24. (5. die 22. die Michaelis) Az egri káptalan Károly király egyezséglevele értelmében - ami az egyik részről Monkronch-i János fiai: László és Simon és Imre fia: Miklós, a másikról Leukus fia: László közt a Wadaz vagy más néven Mychlosf alwa és Iwanustheleke birtokok közti határok kijelölése ügyében kelt - Gothárd (mag.) aléneklőkanonokot és aljegyzőt küldte ki László, Simon és Miklós részére, Balázs karpapot pedig Leukus fia: László részére. A Mihály napját követő 22. napon (okt. 20.) kiszálltak a birtokokra, és a felek egymás közt sorsot húztak, hogy melyikük jelölje ki az ország szokásjoga szerint hitére a Wadaz és Iwanustheleke közti határokat. A káptalani emberek László, Simon és Miklós ügyvédjével: Sándor fia: Péterrel, Leukus fia: László ügyvédjével: Dömötör fia: Péterrel - akik alkalmas ügyvédvalló oklevéllel jelentek meg - visszatérvén, azt jelentették, hogy a felek az említett terminuson megjelentek a birtokokon, a sorshúzás Makronch-i Lászlóra esett, aki szokás szerint hitére László, Simon és Miklós Wadaz, vagy más néven Michlosfalua birtokát a saját Iwanustheleke nevű birtokától elhatárolta. - Határjárás: Príma erűm meta incipit a parte orientali iuxta metas possessionis Azalow vocate de novo erecta in quodam monte et procedentes ad partém occidentalem, venit ad aliam metam terream similiter de novo erectam; et abhinc modicum reflectendo versus partém meridionalem venit ad duas metas terreas inter duas vineas positas de novo erectas; a quibus versus eandem plagam procedendo cadit in quandam viam inter dictas possessiones Wadaz et Iwanustheleke existentem et per eandem viam versus partém occidentalem procedendo pervenit ad quandam metam antiquam et renovatam in littore cuiusdam fluvii, qui vulgo Zykzopathaka dicitur, positam; et ab eadem meta terrea versus dictam plagam pergendo transsit ipsum fluvium et pervenit ad aliam metam terream similiter de novo erectam iuxta magnam viam, que ducit de ipsa villa Wadaz in dictam villám Iwanustheleke; a
