Tringli István: A Perényi család levéltára 1222–1526 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 44. Budapest, 2008.)

Oklevélkivonatok

az okleveleknek az átíratásától és megerősíttetésétől, akár királyi, akár más pecsét alatt tennék ezt. Papíron, pátens, hátlapján rányomott pecsét darabjai. DL 71004. (fasc. XVI. fr. 9.). 607. 1485. július 24. (XXHn. Iulii) Vienne Beatrix magyar és cseh khályné levele Hust-i várnagyának (castellano castri nostri de Hust): Moncayo-i Jánosnak (egr.). Lőrinc, Máramaros megyei oláh pap (presbiter Valaccus de comitatu nostro Maromarusiensi), maga és atyafiai nevében, panaszt tett. Talabor és Dwyfalw falvak ügyében számára kedvező ítélet született, s bár a khályné megparancsolta ispánjának és más tiszttartóinak, hogy őket jogaikba helyezzék vissza, amint azt a szokás és a józan ész megkívánja (sicut ius, consuetudo et ratio postulat), ők azonban ennek ellene szegültek, és tőlük bizonyos más szolgáltatásokat (servitia) követeltek a vár számára. A királyné nem akarja sem várának a kárát, sem pedig a jogtalanságot, ezért parancsot adott hívének: Peren-i Jánosnak (magn.), hogy a várnagynak és az oláhoknak (illis Valachis) egy alkalmas napot és helyet jelöljön ki, mind az ő, mind pedig azok érveit ismerje meg, hozzon ítéletet (finaliter iudicet) úgy, ha azok a várhoz szolgáltatással tartoznak - amint azt ő állítja -, akkor teljesítsék, ha nem tartoznak, akkor ne kelljen ilyet tenniük. Megparancsolja, hogy jelenjék meg Peren-i János előtt, és amit ebben az ügyben ítél, azt hajtsa végre. - A szöveg bal alsó széle alatt: Regina Beatrix. Papíron, alján papírfelzetes pecsét töredéke. DL 71005. (fasc. XVI. fr. 10.) 608. 1485. július 24. (XXTHI. Iulii) Vienne Beatrix királyné levele aulicus-ához: Peren-i Jánoshoz (magn.). A Máramaros megyei (ex comitatu nostro Marmorusiensi) Talabor-i Lőrinc pap, saját és atyafiai: Péter, Keresthi, Balázs és Lukács nevében, panaszt tett. Talabor és Dwyfalw bhtokok ügyében nemrég (nuper) a bírói ítélet a javukra dőlt el, a khályné az ispánjainak és más tiszttartóinak meg is parancsolta, hogy őket szokott jogaikba helyezzék vissza, miként azt a jog és a szokás megköveteli. E parancsával Hust-i várnagya: Moncayo-i János szembeszegült, aki azt mondta, hogy nem tartozik őket a birtokokba visszahelyezni. Másoktól úgy értesült, hogy az említett atyafiak kérése jogos, ezért nem akarja, hogy jogaikban bármilyen kárt szenvedjenek. Megparancsolja, hogy Peren-i egy általa kijelölt, alkalmas napra és helyre maga és más nemesek elé - akiket Peren-i erre alkalmasnak talál - Moncayo-i Jánost és az oláh atyafiakat (Valaccos fratres) idézze meg, mindkét felet gondosan hallgassa meg és vizsgálja meg. Ha az atyafiak Hust várához szolgálattal (servitia) tartoznának a mondott falvak okán (pro dictis villis) - miként azt a várnagy állítja -, akkor úgy döntsön, hogy a szolgáltatást teljesítsék, ha azonban nem tartoznak ezzel, akkor így döntsön, és úgy ítéljen, miként azt a jog, a szokás és a józan ész megkívánja, nehogy akár a várának (castro nostro) kára származzék, vagy azt, hogy jogtalanság történjék. Amit ítél, azt hajtsák végre, ezért megparancsolja a várnagynak és másoknak, hogy bírósága előtt jelenjenek meg, és amit a khályné nevében (nomine nostro) és felhatalmazásából (auctoritate nostra) parancsol, annak ne szegüljenek ellen. - A szöveg jobb széle alatt: Regina Beatrix. Papíron, a szöveg alatt pecsét töredéke. DL 71006. (fasc. XVI. fr. 11.)