Tringli István: A Perényi család levéltára 1222–1526 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 44. Budapest, 2008.)
Oklevélkivonatok
István király előtt megjelentek az ugocsai királyi ház mellett lakó felszászi királyi vendégek (hospites nostri de villa Felzaz apud domum nostram videlicet in Vgacha constituti). Mivel felettébb sok királyi beszállásolással vannak megterhelve, ezért kérésükre a király különös kegyelméből teljesen mentesíti őket az országban szedett mindenféle adó fizetése alól (ab omni collecta seu exactione, quam in regno exigi indixerimus). Elengedi nekik, hogy bármiféle seregébe katonáskodni kelljen menniük, vagy katonákat kelljen küldeniük. Az ugocsai (Vgacha) ispán évente egy beszállásolásnál többet nem vehet rajtuk. A Szent Péter királyi kápolnát (ecclesia beati Petri capella nostra) visszaadja nekik úgy, hogy az mindenféle plébános és főesperes joghatósága alól mentes legyen. A Stulba (Sculba?) nevű erdőt Nemyg fia: István házától a remeték házáig (usque ad cenobium heremitarum) nekik adja, ahol szabadon szánthatnak, és közepes nagyságú vadakat: medvét, vaddisznót, szarvast és őzet (feras mediocres, videlicet ursos, apros, cervos et capreolos) ejthetnek. Erdeiket senki idegen ember (nullus extraneorum) hatalmasul (violenter) nem használhatja, csak ha megengedik neki. Földjük határaitól a máramarosi erdő gyepűiig (usque ad indagines silve Maramorisii) a Tiszán (in Ticia) határaik között (de terminis térre ipsorum incipiendo) mindenféle módon halászhatnak. A királyi szekereket (plaustra) csak földjük határáig tartoznak elfuvarozni. A királynak nem kell aratniuk, sem a mindenkori ugocsai ispán nem küldheti őket akaratuk ellenére követségbe, sem lovaikat vagy más dolgaikat hatalmasul nem veheti el tőlük. Közösségükből maguk közül választhatnak falunagyot (villicus), aki minden köztük forgó ügyekben ítél, kivéve három dolgot: a lopást, gyilkosságot és a vérontást (exceptis tribus articulis furti videlicet, homicidii et sanguinis), mely esetekben a mindenkori ugocsai ispán közösen ítélkezik a falunaggyal; a bírság kétharmada az ispánt, egyharmada a bírót illeti. - A kettős pecséttel megerősítve. - Dátum per manus magistri Benedicti Orodiensis ecclesie prepositi, aule nostre vicecancellarii. - Méltóságsor: Philippo Strigoniensi, Stephano Colocensi, aule regié cancellario et Iohanne Spalatensi archiepiscopis, Lamperto Agriensi, Brictio Chenadiensi, lob Quinqueecclesiensi, Philippo Waciensi, Paulo Wesprimiensi, Tymotheo Zagrabiensi, Lodomerio Waradiensi, Dionisio Iauriensi et Petro Transsiluano episcopis, Moys palatino, comite Supruniensi, iudice Cumanorum, Nicolao iudice curie regié, comite Symigiensi, Egidio magistro tauarnicorum, comite Posoniensi, Iwachino bano totius Sclauonie, M. woyauoda Transsiluano, comite de Zonuk, Laurentio bano de Sceurino, comite de Doboka, Petro magistro dapiferorum, comite de Guechke, Alberto magistro agasonum, comite de Zybinio, Philippo magistro pincernarum, Paulo comite Bachiensi, Gregorio magistro tauarnicorum, comite Castri Ferrei, Ponith bano comite Zaladiensi, Michaele comite Nitriensi. - Arenga. - A visszahajtott plica-n, a jobb oldalon: probatio. Hártyán, selyemzsinóron függött pecsétje hiányzik. DL 70588. (fasc. I. fr. 2.) Fejér V/l. 176. - Densusianu: Documente 360. - Reg. Arp. 2117. sz. 6. 1272. [november 18. előtt] 1 László király tudtul adja, hogy Hotimer, fia haláláért kárpótlásul (ad restaurationem mortis) bizonyos Riuisne nevű két ekealjnyi földdarabot Árvában (particulam terrae Riuisne vocatam, ad usum duorum aratrorum in Arua existentem) magának kért. Mivel e föld ügyében a király nem látta tisztán az igazságot, ezért Mihály zólyomi (Zolym-i) ispánnak megparancsolta, hogy Hotimer-t a mondott föld birtokába iktassa be az igazság megsértése nélkül (nullius iustitie derogando). A királynak bemutatták az ispánnak hozzá
