Tringli István: A Perényi család levéltára 1222–1526 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 44. Budapest, 2008.)

Oklevélkivonatok

volt. - Egy teljes kapura - amin egy szekér ki és be tud haladni - még ha ezen a kúrián egynél több lakos is laknék, 30 új dénárt rójanak ki, egy kis ajtóra vagy kapura - amelyet közönségesen wereche-nék neveznek - 15 dénárt, azaz fél kapunyit, rójanak ki. Azt a jobbágyot, vagy lakót, aki a fizetés csalárd elkerülése miatt kúriája első felébe kis kaput, hátrafelé nagyot emelne, egy kapu után róják meg. - Azokat a bírókat, zselléreket (operarios) és olyan familiárisokat, akiket uraik kúriájáról látnak el eleséggel és ruházattal, és azt uraik emberségükre, uruk távollétében ezen urak bírái és tisztjei pedig hitükre megerősítik, hogy ez így van, ne vonják rovás alá. - A kamara haszna megfizetésének ideje leteltével a hátralékosokat a kamara haszna ispánjai, tisztjeik vagy beszedőik saját hatalmukból fizetésre vagy ezért zálog adására nem kényszeríthetik, csak annak a megyének ispánja, alispánjai, szolgabírái segítségével, ahol a behajtás történik. - A dézsmaszedők a gabonakepéket ne a saját becslésük után vonják rovásra, hanem az, akinek a gabonáját adóztatják, erről tegye le a szokásos esküt feszületre tett kézzel arról, hogy abban az évben hány kepéje volt, a rovó pedig elégedjék meg ennyivel. A tized kirovása ne dénárban történjék. - A dézsmaszedők a nem fizetőktől a megyei ispánok, alispánok segítségével dézsmát nem hajthatnak be, csak egyházi fenyítékkel, amit azonban kánoni intésnek kell megelőznie. Ha a kamara haszna vagy a dézsma dikátorai e dekrétum ellenére járnának el, a megyésispánok, a szolgabírák és a megye nemesei nem járulhatnak hozzá. - Hogy a mondott dekrétum rendelkezései örök érvényűek legyenek, Peren-i Péter (magn.) egykori székely ispán és Dob-i Péter fia: György bármelyik vármegyében fekvő birtokain a kamara hasznát és a dézsmát így szedjék. - A királyi titkos pecséttel megerősítve. Hártyán, a szöveg alatt pecsét darabkái. DL 70786. (fasc. IX. fr. 17.). Zsigmond király un. negyedik dekrétuma. CJHI. 241. - DRHI. 232. - Zsigmondkori okit. III. 252. sz. (más példányok megjelölésével) 328. 1411. május 25. (in Urbani) Az egri káptalan előtt személyesen megjelent Solumucha-i Capitan (dictus) Jakab fia: András és nővére (sor. ut): Katalin asszony, és bevallást tettek. Anyjuknak: Naraasapath-i Sebestyén lányának: Klárának Naraasapath és Mende birtokokból járó leánynegyede ügyében Klára testvérét: a mondott Sebestyén fiát: Miklóst perbe vonhatták volna, és jog szerint is követelhették volna ezt tőle, azonban Miklós atyafiságos békességgel teljes egészében kielégítette őket, arniről nyugtatják. - Az oklevelet eredetiben történő bemutatásakor privilegiális formában is kiállítják. - A kisebb pecséttel megpecsételve. Papíron, hátlapján pecsét darabkái. DL 70787. (fasc. IX. fr. 20.) Zsigmondkori okit. m. 483. sz. 329. 1411. július 13. (in Margarethe) Buda Zsigmond király Peren-i Simon fia: Péter (magn.), a királyi székelyek egykori ispánja, most zempléni és ungi ispán hűséges szolgálataiért - amelyeket sokaságuk miatt írásba sem lehet foglalni, azonban az utódok ösztönzése végett illendő, hogy mintegy dicsőséges példát, oklevélben leírják, továbbá az írók stílusát a kiválók cselekedetei csiszolják, és hogy az elődök példájából tanuljanak az utódok - megparancsolja, hogy a jövő emlékezete számára e szolgálatokat adják elő. Egykor, mikor a megrögzött hűtlenek: néhai Horwathy-i János bán és János vránai keresztes perjel - akik ekkor a Szlavóniában fekvő Gemlech várát erőszakkal (manu violenta) kezükön tartották, és onnan okoztak károkat az országlakosoknak - ellen a király hadjáratot indított, és a várat kemény ostrom alá véve megvíni kezdték, Pé-