Tringli István: A Perényi család levéltára 1222–1526 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 44. Budapest, 2008.)
Oklevélkivonatok
dzsáktól, fején kétoldalt életveszélyes sebet szenvedett. Majd mikor a törökök - az ország és az egész kereszténység pusztítói - Erdzomlyo kerületét (districtum nostrum) pusztították, oroszlán módjára a törökre vetette magát, vitézségét tanúsította azzal, hogy vezetőjük zászlaját elvette, a küálynak diadalmasan elküldte, egyik lábán súlyosan meg is sérült, számos mindkét nembéli országlakost, akiket a törökök el akartak hajtani, ettől megszabadított. Majd amikor nem sokkal később, a küály a főpapokkal, bárókkal, előkelőkkel, lovagokkal, csatlósokkal és nemesekkel a hűtlen oláhok - kik akkor a küálytól és a szent koronától nyakasán elfordultak - vadságának megfékezésére és felkelésének leverésére Havasalföldre (ad partes nostras Transalpinas) ment, itt a mennyei teremtő közreműködésével a hűüen oláhokat a küálynak és szent koronának visszaszerezvén, a szerencsés és ójhajtott győzelemmel vissza akart térni, nem ismervén az oláhok állhatatlanságát és hűtlenségbe való visszaesését, az oláhok barlangokban, a hegyek rejtekeiben és szorosaiban eüejtőztek, és a küálynak és egész seregének lest vetettek, Péter ispán nem tért ki, nem hátrált meg, hanem a küályi felség személye és más híveinek megmentésére hősiesen ellenállt, a hűtlen oláhok pedig a jobb karján nagy sebet ejtettek. Azután Péter ispán vitézséget vitézségre kívánván halmozni, a szerémi vidék (contrate Syrmiensis) határára küldte ki egy időre a küály, hogy ott a török támadások ellen e határvidéket óvja és védelmezze, a török pusztításaival és betöréseivel olyan vitézül szállt szembe, hogy a törökök távolabbi betöréseit meghátrálásra kényszerítette, ahol többször is összecsapván velük, több sebesülést szerzett, melyek közül egyet a bal kezén földi élete végéig fog viselni. Ezért valarrüféle viszonzásul az Ugocsa megyei Zeulews küályi oppidumot eddigi határai között minden tartozékaival és haszonvételeivel együtt, különösen az itteni plébániának vagy parochiáÜs egyháznak patronátusi jogával Peren-i Simon fia: Péternek és örököseinek adja örökjogon, új adomány címén, a főpapok és a bárók érett tanácsából, a küály biztos tudtával. - Jobb felső sarkában a pecsét alatt: ad Htteratorium mandátum dorrúni nostri regis. Hártyán, hátlapján rányomott pecsét darabkái. DL 70706. (fasc. VI. fr. 11.) - Átírta Zsigmond király 1400. február 3-án. DL 70714. Eltérő névalak: Zewleus. - Ezt átírta Zsigmond király 1405. november 23-án. DL 70749. - E narratio később bővült formában, jelentéktelen szórendi és stilisztikai eltérésekkel szerepel még a 333. sz. oklevélben is. Szerbia okit. 40. részlegesen - Zsigmondkori okit. I. 6049. sz. 207. 1399. augusztus 29. (in decollationis Iohannis) in Maroth Zsigmond küály a leleszi konventhez. Egy másik oklevelével Peren-i Sünön fia: Péter (nob. magn.) székely és zempléni ispánnak adta szolgálataiért új adomány címén a küályi kézen levő Ugocsa megyei Zewleus küályi oppidumot. Szálljanak ki az ügyben elvégzendő iktatásra, az esetleges ellentmondókat a küályi különös jelenlét elé idézzék. - Kijelölt királyi emberek: Fanchyka-i Domonkos fia: Mózes, György fia: János, Gedenhaza-i Márton fia: István, Peterfalua-i István fia: Mihály, Wylak-i János fia: Miklós, Lap-i Péter fia: András. Átírta a leleszi konvent 1399. szeptember 27-én. DL 70708. és DL 70709. - Átírta a leleszi konvent átírását Zsigmond király 1400. február 3-án. DL 70714. > Zsigmond király 1405. november 23. DL 70749. 208. 1399. szeptember 23. (f. Hl. p. Mathei) A leleszi konvent előtt személyesen megjelent Balk (magn.) vajda, máramarosi ispán, és a saját, valamint atyafia: Drag vajda nevében eltiltotta a küályt tíz hordó (tunella) bor és a Nyaláb várukhoz tartozó földek, erdők, hegyek, rétek, folyók és más haszonvételek eladományozásától. A tíz hordó bort Lajos küálytól kapták szolgálataikért, és azt Zelews város
