Tringli István: A Perényi család levéltára 1222–1526 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 44. Budapest, 2008.)

Oklevélkivonatok

henet és számos marhákat elhajtott. Sebestyén fia: István a királyi és káptalani ember, valamint a szolgabíró jelenlétében azt állította, hogy nem többet, csak a mondott Miklós fia: Miklós jobbágyainak 7 ökrét hajtatta el Wkurtho-ról, amit a mondott népek kezességi letété mellett (sub fideiussoria cautione) vissza is adatott. Miklós keresete alátámasztására bemutatta Leusták korábbi nádor 1393. november 14-én kelt, tartalmilag átírt oklevelét (lásd a 173. sz.). Az oklevél bemutatása után Damanhyda-i Miklós a maga részére igazságot kért. Sebestyén fia: István képviseletében a leleszi konvent ügyvédvalló levelével Pazon-i Benedek állt elő, és azt válaszolta, hogy Chahol-i Sebestyén fia: István Damanhyda-i vádjában teljesen ártalmatlan. A nádor a bíróságán vele együtt ülő nemesekkel a fentiek megerősítése felől az ország szokásjoga szerint azt látta jónak, hogy a felperes István vérdíja szerint (secundum omagium) tegyen esküt, ezért bírói parancsot adott arra, hogy Damanhyda-i Miklós fia: Miklós a váradi káptalan előtt György-nap nyolcadán 50 nemesemberrel együtt tegyen esküt arra, hogy Sebestyén fia: István jobbágyainak 24 ökrét, 10 tehenét és számos marháját Wkurytho-ról a mondott időpontban hatalmasul elhajtotta, és a felek az esküről szóló jelentő oklevelet nyolc nap múlva tartoznak a bíróság előtt bemutatni. A György-napi oktavát követő nyolcadik napon (máj. 8.) Miklós fia: Miklós személyesen megjelent a váradi káptalan oklevelével, amely szerint az előírt esküt letette. István nem jelent meg, nem is állított maga helyett senkit, ezért Miklós az előadottak szerint a maga számára igazságot kért. Mivel az említett királyi és káptalani ember, valamint Szatmár megye szolgabírái és esküdteinek egyike megerősítették, hogy Sebestyén fia: István az ökröket és a teheneket számos marhákkal együtt Miklós Wkurytho birtokáról hatalmasul elhajtotta, Miklós pedig István vérdíja szerint az ország szokásjoga szerint 50 nemessel együtt esküt tett erről, az eskü pedig a nádori bírói parancs szerint szabott helyen és időben helyesen és törvényesen zajlott le, ezért a nádor a bíróságán vele együtt ülő nemesekkkel nem kívánta, hogy Sebestyén hatalmaskodása büntetlenül maradjon, nehogy mások is hasonló hatalmaskodásra merészeljék adni fejüket, hanem inkább büntetése másokat is tartson vissza és például szolgáljon (nolentes eiusdem Stephani premissos actus potentiarios impune et simpliciter pertransire, ne alii ab ipso exemplati ad similia facta potentiaria perpetranda se apponere presumpmant, sed potius eius pena alios quoslibet a talibus perpetrandis tenereat, retrahat et restingat certisque transseat ad exemplum), ezért Sebestyén fia: Istvánt Miklós ellenében az elkövetett hatalmaskodásért hatalmaskodás elkövetésében (premissis suis actibus potentiariis adversus ipsum Nicolaum in facto potentie), ezért pedig főbenjáró ítéletben (in sententia capitaÜ) és minden birtoka elvesztésében marasztalta el, mely utóbbiakból kétharmad rész a bíróságot, egyharmad a másik felet illeti. - Az autentikus, függőpecséttel megerősítve. - Miklós fia: Miklós számára kiállított példány. Hártyán, függőpecsétje hiányzik, csak bevágásai láthatók. DL 70705. Zsigmondkori okit. 1.5914. sz. 206. 1399. augusztus 29. (in decollationis Iohannis) in Maroth Zsigmond király figyelembe véve Peren-i Simon fia: Péter (nob. magn. mag.) székely és zempléni ispán hűségét, érdemeit, szolgálatait, azt, hogy a királyt jogarának elnyerése óta szolgálta, nem kímélvén sem testét, sem dolgait, szembeszegült a sors váltakozó csapásaival, és az ország határainak (confiniorum) védelmében többször a törökök vad támadásaival. Nevezetesen, mikoron a király számos hívével együtt személyesen ostrom alá vette Galamboch várát Szerbiában, amelyet a törökök hatalmasul (potenter) elfoglaltak, Péter mester a mondott vár visszaszerzésében, az alatt vitézül küzdött a királyi ékesség és méltóság dicsőségére, nem rettenve vissza a halálos veszélytől sem, a nyíllövésektől és a lán-