C. Tóth Norbert: Zsigmondkori oklevéltár X. (1423) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 43. Budapest, 2007)

ELŐSZÓ Az előző, 2003-ban és 2004-ben megjelent VIII. és IX. kötetekkel az oklevéltár új szakaszához érkezett. Az 142 l-es év elkészítésekor további apró, de fontos változtatások születtek a „Mályuszi IV kötet (1421-1430)" készítésével kapcsolatban. 1. A kötet elején található A felhasznált levéltári források című rész hasonlóképpen a Könyvészeti források és rövidítések összeállításhoz csak a kötetben előforduló levéltári, könyvészeti forrásokat és rövidítéseket közli. 2. Az oklevéltárban megtalálható a Magyar Országos Levéltár középkori adatbázisában szereplő valamennyi az 1423-as évben napvilágot látott, legyen az egymagában álló eredeti, átírt vagy másolat, illetve ezek kombinációjában ránk maradt oklevél. így elmondható, hogy az oklevéltár tartalmazza az összes ez évből fellelhető oklevelet. 3. A kötetben szereplő oklevelek közül nem egy teljes szöveggel kapott helyet. Ennek oka az volt, hogy olyan egyedülálló jogesetet vagy kancelláriai gyakorlattól elütő szöveget tartalmaztak, amelynek kivonatos formában való közlésével fontos részek veszhettek volna el a kutatás számára. Ugyancsak - az előző kötethez hasonlóan - teljes szövegükkel szerepelnek a missilis-ék is. 4. A VII. kötet megjelenésekor még úgy terveztük, hogy a további kötetek is két évet fognak felölelni, mégis az egyes évek kézirata alapján látszott, hogy a két év egy kötetben kezelhetetlenné válnék. Az oklevéltár terjedelme a fentebbi két változtatás miatt, valamint azért mert az 1423-as év okleveles forrásabázisa kb. negyedével nagyobb mint az előző évé, a jelen X. kötet is, a korábbi két kötethez hasonlóan, csak egy év anyagát tartalmazza. 5. Az oklevéltár jelen és elkövetkezendő köteteiből elmaradnak a magyar forint külföldi említései. Ennek egyik oka az, hogy Mályusz Elemér ezek gyűjtését 1420 végéig végezte el, másik pedig az, hogy a külföldi kiadások felkutatása ma a kutatócsoport számára elérhetetlen feladatot jelentenek. 6. Az oklevéltár nem tartalmazza a Dalmáciára, illetve a dalmáciai egyházmegyékre vonatkozó okleveleket sem, mivel e területet Velence 1420 végére teljesen az ellenőrzése alá vonta és ezzel a magyar korona számára hosszú időre elvesztek, így az e területre készült forráskiadványok közlései maradtak ki. Ez alól kivétel, ha az oklevélnek mégis van magyar vonatkozása. 7. Az oklevelek kiadásánál az előző kötetekhez hasonlóan a királyi privilégiumok méltóságsoraiban szereplő személyek is szerepelnek a kivonatok végén. A közlésüknél azonban a sok utalást elkerülendő a nevek az Engel Pál Archontológiájában szereplő alakban szerepelnek, azaz minden esetben a ma használt alakban találkozhat velük a kutató. Továbbá a közjegyzői okleveleken szereplő jelvények ábráit egy külön oldalon közöljük, így a nem ritkán bonyolult jelvények közvetlenül is tanulmányozhatóak lettek. Az előző kötet megjelenése óta további fontos változások történtek a kutatócsoport életében. 2006. február l-jén elhunyt a kutatócsoport alapítója és korábbi vezetője, Borsa Iván. A másik jelentős változás, hogy az előző pályázati ciklus lezárultával (2006. december 31.) az MTA-MOL Zsigmondkori Okle-