C. Tóth Norbert: Zsigmondkori oklevéltár X. (1423) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 43. Budapest, 2007)

dás nélkül, és miként szokás, a megfelelő ideig a helyszínen maradtak. A privilégiumukat nagy pecsétjük felfüggesztésével erősítették meg. Hártyán, függőpecséttel. DL 11415. (NRA 792-15.) - Átírta Zs. 1423. dec. 29-i privilégiumában: 1554. DL 11139. (Uo.) 1273 Okt. 27. (22. die oct. Michaelis) A vasvári káptalan előtt Heren-i Jakab fia: Márton a maga és apja: Jakab meg frater-e: Vince képviseletében levél nélkül, de terhüket magára vállalva egyfelől, másfelől Kamon-i Marcel (dictus) András carnalis testvére: Marcel nevében tehervállalással azt a bevallást tették, hogy ők azt a pert, amelyet Jakab, Márton és Vince a Mihály-napi nyolcadon Garai Miklós nádor előtt indított Marcel ellen a káptalan perhalasztó levele értelmében azon Heren-i birtokrész iktatásánál történt ellentmondás miatt, amely a néhai Bálint fiáé: Lőrincé volt, a felek közös akaratából vízkereszt nyolcadára, a nádor elé halasztják. Papíron, zárópecsét nyomával. DL 11421. (NRA 1672-122.) 1274 Okt. 27. A veszprémi káptalan Zs.-hoz. Nánai Kompolt István országbírónak Noszlopi Illés részére Mihály béli apát ellenében szóló bírói intézkedése (vö. 1195) értelmében, az abban megnevezett Perneszi Pál kúriai jegyzővel, a királyi kúriából e célra kiküldött királyi emberrel Máté karbeli klerikust küldték ki, aki Mihály-nap 24. napján (okt. 22.) a felek jelenlétében felosztotta Noszlop birtokot és a kiegészítéseket elvégezte. - Pannonh. rendt. VIII. 457. (Pannonhalmi főapátság lt., Capsarium 50-S - DF 207635.) - A hátlapján perbeli feljegyzése: A(ctor) personaliter, I(n causam attractus) Thomas Zárka cum Sancti Martini; ad G(eorgii halasztottak); due, alatta: megbírságolták, LS (kézjegy). 1275 Okt. 28. (Bude, in Symonis et Jude) Zs. emlékezetül adja, hogy hívei, Palocz-i Mathyus és Imre (magn.) volt titkos kancellárok, most többek között beregi és borsodi ispánok meg Dyosgewr vár kapitányai plurimis virtutum meritis et fidelitatis obsequiis indesinenter et sine intermissione nobis exhibitis non solum coram nostre maiestatis oculis laudabüiter et virtuose effulserint, verum etiam cunctorum obtutibus eorum probitatis opera apparent evidenter, nolentes igitur, sicut nec debemus tam attollenda ipsorum merita et fidelitatis opera sub silentio pertransire, sed potius aliis in futurum in exemplum aperire et quasi quoddam bonitatis speculum proponere singulis anchelantes quibusque fidelibus continue intuendo ex huiusmodi eorundem serviciis preclarissimis et meritis ea particulariter duximus referanda, quod temporibus non diutive elapsis, quod dolenter referimus nobis extra hoc pecculare regnum nostrum Hungarie pro fastigio iuris nostri patrimonii, scilicet in acquisitione sacri tituli imperialis, quo olim temporibus nostrorum genitorum sublimes aule Bohemie in gloria felicitatis et honoris rutilantes effulgebant in eo, ne iubar seu decor ille tanta nominis magnalitate prefulgens, quem primitivorum nostrorum excelsa brachia acquisierunt de laribus paternis in nostri honoris derogamen nostra tepiditate tolleretur aliquamdiu laborantibus, interim pacis emulo humanique generis inimico in quorundam prelatorum, baronum et magnatum dicti regni nostri Hungarie a nobis multa magnalitate ditatorum cordibus execrabilia atque nephandissima zyzaniorum genera seminante, ex quibus plurime