C. Tóth Norbert: Zsigmondkori oklevéltár X. (1423) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 43. Budapest, 2007)

dicto Yechy et altero Nicolao, Valentino filio Johannis, Valentino Kozar, Valentino htterato, Johanne filio Posse, Georgio, Stephano et Matheo in dicta Preznolch, item Georgio, Andrea Horesth, Nicolao, Johanne ac relicta Johannis Horbus, Paulo villico, Georgio, Johanne filio Georgii, Stephano, Matheo Kurtha, Demetrio, Gallo, Johanne, Martino, Jacobo, Michaele, Johanne Desser et Martino Cheh in Hornych [alább helyesen: Hornan] possessionibus commorantibus, iobagionibus ipsorum associatis sibi ipsis quibusdam nobilibus, videlicet Antonio et Petro de Wyfalu et Petro ac Matheo de Thurchan, Nicolao et Johanne de Kurinchy, Nicolao filio Jacobi, Georgio filio Symonis, Barlus de Bassan, Symone de Gechy, Sebastiano iudice nobilium de Karus et Andrea filio Conchuch de eadem - az ő jobbágyaikra és az ott tartózkodó officiahs-ukra, Albert diákra támadtak, a jobbágyokat more latrocinio megfosztották tárgyaiktól, Albert diákot pedig kétségkívül megölték volna, ha nem menekül el. Ugyanezen a napon Jakab fia: Miklós és Chyntalan (dictus) Miklós cinkosaikkal együtt - az említett Preznolch-i nemesek utasításából - ellenséges szándékkal Zelchen birtokra, a falubíró házához mentek, ahol Albert diák meg szokott szállni, és lovaikról leszállva a házban keresték őt, és ha megtalálták volna, megölik. Ezenkívül az említett nemesek Hornan-i jobbágyai uraik utasításából Miklós erdejének egy nagy darabját leégették. Végül mikor Albert officiális familiárisa a Preznolch-i nemesek egyik jobbágyát tetten érte, amint Miklós erdejében fát vág, az említett nemesek az erdőbejőve rátámadtak e familiárisra, és megölték volna, ha nem távozik. A király ezért megparancsolta a konventnek, hogy küldjék ki tanúbizonyságukat, akinek jelenlétében az alábbi királyi ember vizsgálatot követően idézze meg az említett nemeseket Chetnek-i Miklós mester ellen jelenléte elé, meghagyva nekik, hogy jobbágyaikat állítsák elő, és nem véve figyelembe a köztük esetlegesen fennálló perfüggést, majd tegyenek jelentést. A konvent ennek megfelelően Zerdahel-i János királyi emberrel kiküldte Miklós karbéli klerikust, akik az akkori Aprószentek ünnepe utáni vasárnap (dec. 29.) Nyitra megyébe mentek, ahol meggyőződve a fentiek igazságáról, Preznolch-i Benedeket, Andrást, Pétert, Miklóst, Lászlót, Kerinch-i Miklóst és Jánost meg Bassan-i Jakab fiát: Miklóst birtokrészeikről megidézték az akkor következő vízkereszt nyolcadára, nem véve figyelembe a köztük lévő perfüggést, és meghagyva jobbágyaik előállítását. - Az oklevelet bemutatva a felperes ügyvédje azzal érvelt, hogy mivel a per a felek között quodam modo condescensa extitisset, ha a joggal nem ellenkezik, az alpereseket megidézné jelenléte elé. És mivel az érvelés jogszerűnek tűnt, kéri a konventet, hogy küldjék ki tanúbizonyságukat, akivel a kijelölt királyi emberek egyike idézze meg az előbb felsorolt nemeseket mindenszentek nyolcadára, majd tegyenek jelentést, meghagyva a jobbágyok előállítását. Kijelölt királyi emberek: Paulus, Johannes de Zerdahel, Paulus Zárka de Zarkahaza, Petrus Boryw, Emericus de Baska, Clemens de Apon. - A hátlapon: BP (kézjegy), solvisset xxini. Papíron, zárópecséttel és egy pecsétfővel. DL 11410. (NRA 1548-131.)