C. Tóth Norbert: Zsigmondkori oklevéltár X. (1423) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 43. Budapest, 2007)

589 Máj. 12. (Cassovie, in vig. ascens. Domini) Zs. a nádorhoz, az országbíróhoz meg bírói helyetteseikhez és az ország valamennyi egyházi és világi bírájához; mivel híve, Kallo-i Lewkes Miklós fia: János, továbbá familiárisai: Zylagi-i Gergely, Synew-i Kis György, Pilis-i Mátyás és Komlos-i Symon in exercitum nostrum per nos auspice Domini versus partes nostras Transalpinas in próximo instaurandum sub banderio fidelis nostri Georgii episcopi ecclesie Transsilvanensis exercituantium more mennek, ezért pereik tárgyalásán nem lehetnek jelen. Megparancsolja tehát, hogy a mondottak pereit bírság nélkül halasszák el mindenszentek (nov. 1.) nyolcadára. Az oklevelet adják vissza felmutatójának. - A szöveg élén jobbról: Commissio propria domini regis. Alul hiányos papíron, papírfelzetes titkospecséttel. DL 54296. (Kállay cs.) 590 Máj. 12. (Bude, 32. die oct. pasce) Garai Miklós nádor emlékezetül adja, hogy Pozsony és Mosón megyék részére Pozsony város mellett 1421. Margit-nap előtti hétfőn (júl. 7.)

1 királyi parancsra tartott congregatio generalis-on János diák az óbudai apácák nevében levelükkel a többiek közül felkelvén előadta, hogy Stasso-i Mostichius az apácák Pozsony megyei Dyozegh birtokát potentialiter elfoglalva ad castrum suum Sempthe applicasset, majd ezek után Mosticius a birtokot Sempthe várral egyetemben elzálogosította Bozyn-i Miklós fiának: Groff Györgynek, aki így Dyozegh birtokot jogtalanul magánál tartja és használja; a birtokot az apácák vissza akarják kapni. - Ezt hallván Ilka-i Parvus Márton Groff György nevében nádori levéllel felugorván ezzel szemben azt válaszolta, quod bene verum foret, quod ipsa possessio Dyozegh erga ipsum Georgium haberetur et eam ipse Georgius indebite non conservaret, nam ipse Mosticius ipsum castrum Sempte cum dicta possessione Dyozegh sibi in pignus posuisset et superinde ipse Georgius litteras haberet efficaces, és erre bemutatta a pozsonyi káptalan két oklevelét: 1. 1420. jún. 18-i oklevelét, amely verbaliter tartalmazza saját 1419. szept. 1-jei (ZsO VII. 932.) privilégiumukat és 2. 1419. okt. 6. (ZsO VII. 1006.) - Az oklevelek bemutatása után egyértelműen kiderült számukra, hogy Mosticius szavatosság vállalásával zálogosította el a várat és tartozékait, és mivel az ő hiányában a pert nem folytathatják, szükséges őt megidézni, ezért a pert Mihály-nap nyolcadára halasztotta. (A per további menetére lásd 265) - A többszöri halasztások után a nádor a birtokot az apácáknak ítélte és ezért felkérte a pozsonyi káptalant, hogy küldje ki tanúbizonyságát, akinek jelenlétében a nádori emberek egyike iktassa vissza az apácákat Dyozegh birtokba és minderről húsvét (ápr. 11.) nyolcadára tegyenek jelentést. - A káptalan a feladatot ellentmondás nélkül elvégezte és erről 1423. márc. 29-én privilégiumot (330) állított ki, amelyet a nádor átír és megerősít. A privilégiumot függő autentikus pecsétjének ráfüggesztésével erősítette meg. Hártyán, hátlapján a függőpecsét lenyomatával. DL 11298. (Acta eccl. ord. et mon., Poson. 1-9.) - A hátlapján a függőpecsét bevágásai alatt: Super reoptentionepossessionis Dyozegh. 1 Az oklevélben a dátumból a primo kimaradt.