C. Tóth Norbert: Zsigmondkori oklevéltár X. (1423) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 43. Budapest, 2007)

venti emberek révén Tamás apostol ünnepe előtti pénteken (1422. dec. 18.) Waya faluban, azutáni szerdán (dec. 23.) Bathor oppidumban, végül csütörtökön (dec. 24.) Zalka faluban három Szatmár megyei vásáron kikiáltással megidézték őket a jelenlegi vízkereszti nyolcadra hatalmaskodásuk ügyében, illetve a 36 márka bírónak és másik félnek járó bírság megfizetésére, biztosítva őket, hogy ha nem jelennek meg, magukat nem váltják meg és nem fizetik meg a bírságot, akkor távollétükben a jog rendje szerint a pert befejezik. - Vízkereszt nyolcadán (1423) Nabrad-i János diák a Janosy-i nemesek nevében leleszi konventi levéllel bemutatta a fenti ítéletlevelet és kérte, hogy István, Barla és Mihály adjanak a felpereseknek kielégítést de premisso onere dicti facti potentialis. Erre Pethenyehaza-i Jakab az alperesek nevében leleszi konventi levéllel azt válaszolta, hogy nostra serenitas eisdem Stephano, Barle et Michaeli super premisso onere dicti facti potentialis gratiam et misericordiam fecisset speciales, és ennek bizonyítására bemutatta Zs. nyílt, 1422. jún. 17-én a császári titkos pecsét alatt kelt oklevelét. (ZsO LX. 688.) Jóllehet a bemutatott oklevéllel Istvánnak, Barlának és Mihálynak - akiket Perényi Péter országbíró a felperesek ellenében elmarasztalt - szegénységük miatt bizonyos feltételek mellett másodszor is megkegyelmezett, ám mivel őket jelen ügyben nem Perényi Péter, hanem a különös jelenlét előtt ítélték el, erre vonatkozólag pedig nem adott kegyelmet, a bemutatott oklevél jogaik védelmére nem használható fel, következésképpen fő- és jószágvesztésben ítéli el őket, birtokjogaik kétharmada őt mint bírót, egyharmada a felpereseket illeti meg. Meghagyja a leleszi konventnek, hogy küldjék ki tanúbizonyságukat, akinek jelenlétében Maglod-i László vagy Herman-i Péter vagy Pechel-i Zsigmond vagy Chypch-i György mesterek kúriai jegyzők, a kúriából kiküldött királyi emberek egyike menjen Iklod-i István, Barla és Mihály elítéltek birtokjogaihoz, amelyekből kizárva frátereik, fiaik, leányaik és mindenki más részét, foglalja le azokat, majd kétharmad részben a királynak, egyharmad részben a másik félnek iktassa mindaddig történő birtoklásra, amíg azok, akiket az leginkább megillet, közbecsű értékben meg nem váltják tőlük; hasonlóképpen ha bármit találnának dolgaik és javaik közül, azt lefoglalva kétharmad részben a király, egyharmad részben pedig a másik fél kezére adja; ha valaki azt mondaná, hogy a lefoglalt birtokjogokat magához váltaná, az átvétel időpontjául György-nap nyolcadát jelölje ki; az elítéltek javait elrejtőket idézzék meg a felperesek ellen ugyancsak György-nap nyolcadára a királyi különös jelenlét elé, majd tegyenek jelentést. Az oklevelet, mivel János zágrábi püspök, királyi és királynéi főkancellár a királyi pecsétekkel távol van, a püspök pecsétjével erősíttette meg. Átírta a leleszi konvent 1423. márc. 21-én kelt privilégiumában: 302. DL 62241. (Ibrányi cs.) 1 Az oklevélben tévesen előző év, azaz 1422 szerepel, aminek azonban a per további menete ellentmond. 248 Márc. 3. (Bude, f. IV p. dom. Reminiscere) Zs. a leleszi konventnek. Előadták neki Zygeth-i Bertalan fia: János nevében, hogy ő be akar kerülni az