A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

2. Előterjesztés az országgyűlési képviselők mentelmi jogáról, valamint a képviselők összeférhetetlenségéről

4 Előadó: Nezvál Ferenc elvtárs Hozzászóltak: Kádár János, Tímár István, Rónai Sándor és Nemes Dezső elvtársak A Politikai Bizottság az országgyűlési képviselők mentelmi jogáról, valamint a képviselők összeférhetetlenségéről szóló törvénytervezetben az alábbi módosításokat tartja szükségesnek: A törvénytervezet I. fejezet 2. § (1) bekezdéséből

5 a „kizárólag" szót törölni kell. Az I. fejezet 6. §. (2) bekezdését el kell hagyni

6 és a törvény indokolásában kell utalni arra, hogy rendkívül sürgős esetekben, ha az országgyűlés nem ülésezik-a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság javaslatáraa mentelmi jog felfüggesztése tárgyában a döntés joga a Népköztársaság Elnöki Tanácsát illeti meg. Az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága 1957. március 26-i ülésén már foglalkozott a témával. Akkor azonban a határozatban mindössze annyi szerepelt, hogy testület hozzájárul a törvénytervezetnek az Országgyűlés Jogi Bizottsága elé terjesztéséhez. (Az MSZMP ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei II. kötet, i. m. 324.) A törvénytervezetet az Országgyűlés Jogi Bizottsága 1957. november 25-én elfogadta, és azt az igazságügy-miniszter november 30-án a kormány elé terjesztette. Ezt megelőzően azonban az előterjesztő szükségesnek tartotta- tekintettel, hogy az IIB határozata óta hosszabb idő telt el - a PB újbóli állásfoglalását. A törvény megalkotásának szükségességét az igazságügy-miniszter azzal indokolta, hogy a magyar jogrendszerből hiányzott a mentelmi és összeférhetetlenségi jog részletes szabályozása. Nezvál Ferenc szerint a törvény kettős célt szolgált volna: egyrészt a mentelmi jog részletes szabályozásával védelmet nyújtott volna a képviselőknek az őket ért esetleges zaklatással szemben, másfelől lehetővé tette volna, hogy a „tisztségükre méltatlanná vált" képviselőket visszahívják. A törvénytervezet magában foglalta a mentelmi jog mindkét oldalát - az immunitást és a sérthetetlenséget is. A szabályozás új elemeként került be az a képviselőt védő rendelkezés, amely szerint az állami, szövetkezeti és társadalmi szervek minden olyan határozatát, amely feltehetően képviselői tevékenysége miatt sújtja az illetőt anyagi vagy erkölcsi hátránnyal, az Országgyűlés elé terjeszthette volna megvitatás végett. Az összeférhetetlenséget illetően a tervezet megnevezett néhány konkrét tevékenységet, amelyet a képviselői magatartással összeférhetetlennek tartottak. Az új szabályozás szerint összeférhetetlenségi eljárást azok ellen a képviselők ellen is indíthattak volna, akik mandátumukról lemondtak. Az Országgyűlés az összeférhetetlenség megállapításáról el is tekinthetett volna, és enyhébb cselekmények esetén figyelmeztetésben részesíthette volna a képviselőt. A törvénytervezet szerint az Országgyűlés jogot kapott volna tagjainak felelősségre vonására akkor is, ha azok magatartása kifogásolható ugyan, de nem olyan súlyos, hogy az összeférhetetlenség kimondására szükség lenne. Kihúzva: „valamint a IV. fejezet 19. § (2) bekezdéséből". A hivatkozott rész eredetileg a következőket tartalmazta: „Az országgyűlési képviselő az Országgyűlés, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa vagy az Országgyűlés valamely bizottsága ülésén kifejtett képviselői tevékenységéért kizárólag választóinak és az Országgyűlésnek felelős." Az elhagyásra javasolt rész így hangzott: „Rendkívül sürgős esetekben, ha az Országgyűlés nem ülésezik - a mentelmi és összeférhetetlenségi bizottság javaslatára - a döntés a Népköztársaság Elnöki Tanácsát illeti meg. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa mentelmi ügyekben hozott minden döntését köteles az Országgyűlés következő ülésszakán bejelenteni." 973