A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)
közkegyelemnek meg az egyéni kegyelemnek is, abban az esetben, ha igaz az, amiről beszélünk, a tömeges represszió. Azt hiszem, hogy ez igaz, ezért muszáj kegyelmet gyakorolni, de nem mindegy, hogy mikor és hogyan. Azt hiszem, helyes április 4. tájára egy bizonyos fajta közkegyelmet előkészíteni, ennél korábban nem. 47 Ellenforradalmi bűncselekményekért elítélteket nem lehet közkegyelembe[n] részesíteni. (NEZVÁL elvtárs közbeszólása: Ellenforradalmi ügyekben nincs közkegyelem.) A 7-es pontnál nincs megmondva, hogy milyen jellegű kegyelem. (SZÉNÁSI elvtárs közbeszólása: Köztörvényes és csak az 1956. előttiekre szól.) Célszerűnek látszik április 4-re valamilyen közkegyelem előkészítése, amit majd politikailag is hasznosítani tudunk, de előbb nem. Gondosan elő kell készíteni, hogy az jó legyen. Amikor elolvastam a Szovjetunióban a közkegyelemről szóló anyagot, megállapítottam, hogy egy nagyon lelkiismeretesen, gondosan előkészített dolog. Nem azt mondom, hogy ugyanazt kell csinálni, de tanulmányozni érdemes. Itt figyelembe vették a kort, a nemet, a szociális szempontokat. Ha közbeeső intézkedés szükséges, azt is lehet csinálni, nem vagyunk babonásak. Lehet arról is szó, akik átmenetileg szabadságot kaptak, azokat április 4-ig nem hívják be a büntetés letöltésére vagy folytatására, és április 4-én közöljük, hogy kegyelmet kapnak. Úgy szokták csinálni, hogy aratási szabadságot kapnak és a téli hónapokra esedékes a büntetés letöltése. Ne hívassuk be őket. (NEZVÁL elvtárs közbeszólása: De kell nekik jelentkezni.) Elküldik őket és egyelőre felfüggesztik a végrehajtást. Az internáló táborokkal kapcsolatban. (TÖMPE elvtárs közbeszólása: Ez még nem elég. A háziőrizetbe vétel olyan formában történt, hogy a vizsgálat tartama alatt 1200 embert oda vittünk be. Ezekről van szó. Körülbelül 2200-2150 [sic!] ember van, akiknek még van 5 hónapja.) Az internáló táboroknál nincs elítélve senki sem. (TÖMPE elvtárs közbeszólása: Rosszul van fogalmazva, az internáló táborokat fenn kell tartani.) Ezt a két dolgot meg lehetne csinálni, felfüggesztést adni és az internáló táborokból, akiket nem kell ott tartani, haza kell engedni. A harmadik lehetséges megoldás, hogy a még hátralévő ügyekből kiszedik a legsúlyosabbakat. Ezzel a néhány intézkedéssel beérik-e? TÖMPE elvtárs: El lehet fogadni. BISZKU BÉLA elvtárs: 11 000 embert jelent. KÁDÁR JÁNOS elvtárs: Valamiféle mérlegelés alapján kellene súlyt adni a hátralévők feldolgozására, de nem szabad ennek azt eredményeznie, hogy kikerüljön, hogy amnesztiát készítünk elő. Nem biztos, hogy csinálunk, függ ez attól, hogy addig mi lesz a helyzet. A kérdéssel a Politikai Bizottság 1958. március 25-én foglalkozott. Biszku Béla szóbeli bejelentése után a testület úgy foglalt állást: nem tartja indokoltnak, hogy április 4-re amnesztia törvényt dolgozzanak ki. Egyetértett viszont azzal, hogy az 1957. decemberi határozatban megjelölt kategóriákba tartozó elítéltek büntetésük letöltésére további halasztást kapjanak. (MOL M-KS 288. f. 5. cs. 71. ő. e.) 955
