A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

Nem mondják meg, hogyan vannak felszereíve gépekkel, hogy egyeseknek 6-8 kesztyükötő gépük is van. Egész családjukat bejelentik, mint munkavállalókat, az öreg, mozogni már alig tudó édesanyjukat is, és fejenként havi 3000 forintos jövedelmeket is felszednek. Ennek nyomán a kisiparosok egyre-másra adják vissza engedélyüket. A KIOSZ mindkét észrevételét én helyesnek tartom.

46 Elsőben azt javasolja, ne mondjunk ki általányokat, mert ez káros lehet. Hogyan történik majd a nélkülözhető árutermelés megállapítása? Akikre haragszanak, azoktól bevonják az engedélyeket és ezzel többszörös kárt okoznak, mint használnának. Másik dolog. Nem abban van a hiba, hogy a 10-50000 forintos határ magas lenne, hanem hogy nincs megfelelő kapcsolat az állami szervek felé. Az ide vonatkozó minisztertanácsi határozat nem rossz, csak olyan szemléletet kell megvalósítani, hogy tényleg érezzék, miért van ez a határozat. Nem akarjuk, hogy milliós rendelések menjenek ki kisiparosok felé sokszor olyan esetekben is, amikor állami vállalat el tudná látni a feladatot. Kiss KÁROLY elvtárs: Én az előterjesztést szükségesnek és hasznosnak tartom. Néhány megjegyzésem volna ezekhez és az előterjesztett módosító javaslatokhoz is. Amit Antos és Nagyné elvtársak mondtak, kiegészíteném azzal, hogy a magas és egészségtelen kisipari árakon még további javítást tudnánk elérni, ha megengednénk állami szerveinknek, minisztériumoknak, belkereskedelemnek, árhivatalnak, hogy kicsit rugalmasabbak legyenek. Egészségtelen jelenségek vannak egyes iparágakban. Vannak cikkek, amelyek most nagyon kapósak, de 5 évvel ezelőtt, amikor az árukat megállapították, senkinek sem kellettek. Pl. a tűsarkú cipő 160 forint, 250-ért tudja csinálni az állami ipar, de mert így sokba kerülne, inkább csinálják a maszekok. Az új árak megállapítását az állami árhivatal nem meri vállalni, mert akkor megrohanja a Népszabadság. Ha pedig mi nem leszünk megfelelően rugalmasak, akkor még ott is virulni fog a kisipar, ahol egyébként egészséges helyzetet lehetne teremteni. Az első megjegyzés az iparengedélyek visszavonásának szándékát ellenzi, és a következő határozati szöveget javasolja: „A szolgáltatási és javítási tevékenység fokozására, különösen vidéken, további iparengedélyek adhatók ki. Városokban az ellátottságtól függően egyes szakmákban a további iparengedélyek kiadása leállítható. Árdrágító, spekulatív vagy egyéb szabálytalan tevékenységet űzök esetében vissza kell vonni az iparengedélyeket. A KIOSZ második ellenvetése azon szándékkal szemben fogalmazódott meg, hogy a közületi megrendelések csökkenjenek az 1956. ősz előtti szint alá. 919