A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

nincs bőr a képén ugyanoda visszamenni, ahol előzőleg agitációs munkát végzett. Ezek közül sokan meg fogják gondolni, vállaljanak-e agitációs munkát. Azon kívül olyan dolog is közrejátszik, hogy az emberek egyik-másikának van egy kis pöttye. November után szovjetellenes kijelentések stb. Ebből azt a következtetést vonnám le, hogy komoly, türelmes munkára van szükség, mondhatnám tagról-tagra menő munkára van szükség, hogy a teljes cselekvési egységet helyreállítsuk. Másik oldalon a vezetők és aktivisták a mag, részéről is vannak problémák. Ilyen probléma a vezetők és aktivisták részéről megnyilvánuló bizonyos sajátságos bizonytalanság. Ebben lehetnek elvi-politikai okok is, de tény az, hogy ez megvan és könnyebb úgy gondolkozni, elvégzem a munkát magam és néhány társammal, minthogy tagokat győzzek meg arról, hogy nekik aktívan kell tevékenykedni. De közrejátszik az is, hogy nincs kellő tapasztalatunk a tagság aktivizálására és arra, hogy az egyes alapszervezetek teljes cselekvési egységét helyreállítsák. Itt azt a következtetést kell levonni, hogy jelenlegi aktíváinkat képessé kell tenni a tagok aktivizálására. Nem fondorlatos dologról van itt szó, ezt meg lehet tanulni. MAROS JÓZSEFNÉ elvtársnő: A jelentés foglalkozik azzal, hogy a kerületi pártbizottságoknak milyen a színvonala. Ehhez hasonló kérdés az új módszerek alkalmazása is. A kezdeményező erő rendkívül fontos dolog és jó lenne, ha ez a B[uda]pesti PB-ről indulna ki. Sok ellenállás van egy-egy próbálkozás ellen. Sajnos nagy eredményekről az új módszerek alkalmazását illetően én sem tudok beszámolni, de ha hozzányúlunk egy-egy ilyen kérdéshez, ami eltér az eddigi vagy a régi gyakorlattól, sok ellenállásba ütköznek az elvtársak, még mi is, a saját apparátusunkon belül is. Ilyen pl. a társadalmi munkatársak széles foglalkoztatásának problémája. Másik ilyen dolog a takarékosság problémája. Szeretném itt elmondani, hogy az V. kerületben van sok tervező intézet. Állítom, hogy ezek alkalmazottainak jelentős része fizetett ellensége a népi demokráciának, méghozzá nem is rosszul fizetett ellensége. Ha megnézzük a tervező intézetek pártszervezeteit, láthatjuk, alig akadt közöttük műszaki, csak az alkalmazottak és adminisztratív dolgozók között vannak párttagok és a tervező mérnökök falként állanak előttünk, és hónapok munkája nyomán sem sikerült megközelíteni ezeket az embereket. Első konkrét eredmény, hogy november 7-ét megelőzően tartottunk műszaki ankétot, és oda eljöttek kb. 400-an. Ez volt az első lépés, hogy a párt hívására megjelentek valahol. Ők maguk is elmondják, hogy egy hónap alatt végeznek el egyheti munkát, mert tartani akarják állásukat. Nincs ennyi emberre szükség. Nem volna érdemtelen ezzel a területtel alaposabban foglalkozni és megnézni, szükség van-e ilyen létszámú tervezőiroda fenntartására. Másik ilyen gondolat, hogy véleményem szerint a Budapesti Pártbizottság munkájában és a kerületek munkájában is jellemző, hogy nem vagyunk elég következetesek a fő politikai kérdések véghezvitelében. Példaként szeretném erre megemlíteni az Országos Pártkonferencia anyagát, amelynek határozatai ismertetését, véghezvitelét bizonyos fokig elsodorták az események és egyes 827