A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

felülvizsgálni, mert baj lesz. Ezeknek az elvtársaknak nagy befolyásuk van sokfelé, megjelennek, felszólalnak sok helyen és nem mint partizánok, hanem mint párttagok. Ez egész világosan és egyenesen jött ki a vezetőségválasztáson. A Bp-i PB tekintélyét nem úgy képzelem el, mint egyik-másik elvtárs szóba hozta, hanem úgy, hogy amikor a Központi Bizottság osztályai, esetleg a Politikai Bizottság úgy látja, hogy a B[uda]pesti PB VB-a vagy a PB-a által megtárgyalt helyes álláspont alakult ki, akkor ennek érvényre jutását a gyakorlatban segíti. A B[uda]pesti PB végrehajtó-bizottsági ülésén megtárgyalt kérdéseket, amely az ipart, a tanácsi munkát és mást érint megvitatunk, nem hozhatunk kötelező érvényű határozatot minden esetben. Ilyenkor átírtunk, jelentést küldünk a különböző állami vezető szerveknek. Az a kérdés, hogy az ottani elvtársak hogyan fogják fel ezt a dolgot. A Központi Bizottság részéről, a Politikai Bizottság részéről a mi tekintélyünk megerősítésére ilyen segítséget kérünk. Ilyen kérdés a dieselesítés stb. Egy dolgot még, amit Fock elvtárs a kezdeményezésről mondott. Részemről elfogadom a bírálatot, de véleményem szerint nem kezdeményezhetünk teljesen újat, önállót, hanem a Központi Bizottság, a Politikai Bizottság határozatának végrehajtását kell helyesen kezdeményezni. Ezt mi megtettük, és arról beszéltünk, hogy ilyen kezdeményezések alapján nem értünk még el megfelelő eredményeket. Nem azt akartuk mondani, hogy nem követtünk el politikailag nagy hibát, hanem erre gondoltunk és ezért fogalmaztuk meg így ezt a dolgot. KOMÓCSIN ZOLTÁN elvtárs: Egyetértek azzal ajellemzéssel, amit Kádár elvtárs adott. Ajelentés pozitívumaként talán még érdemes aláhúzni, hogy jól érzékelteti azt a nagy utat, amit megtettünk 1 év alatt, és azt hiszem ezt különösen fontos hangsúlyozni a budapesti pártaktíva számára. Egy kérdéshez szeretnék hozzászólni: a párt és munkástömegek közötti kapcsolat kérdéséhez. Biztos, hogy ennek több összetevője van. Én politikai szempontból legfontosabbnak azt tartom, hogy még mindig fennáll a politikai bizalom hiánya. Pontosabban arról van szó - természetesen az idő is rövid volt —, hogy a párt és a széles munkások közötti bizalom még nem teljes és egyértelmű. Van itt még fenntartás, várakozás stb. Szeretnék néhány olyan tényre rámutatni, amely véleményem szerint régi keletű, de ma is érvényesül még, és mint revizionista eszmei hatás, hat abban az irányban is, hogy a bizalom még nem teljes. A revizionizmussal kapcsolatban 3 gondolatot tartok fontosnak. Első: ami tulajdonképpen 1953-mal, a Nagy Imre-féle kormányprogrammal kezdődött, november 4-ig folytatódott, sőt kifejlődött - ez az eredmények lebecsülése, ahogyan azt Nagy Imre és csoportja tette. Ez a dolog a budapesti munkásokat különösen érzékenyen érintette, mert minden túlzás nélkül lehet állítani, hogy a budapesti munkásoknak nagy érdemeik vannak az eredményekben. Ezt részletezni felesleges. Egy konkrét példával úgy tudnám ezt megvilágítani, hogy nagyjábanegészében a Földalattival kapcsolatban világos, hol történt a hiba és milyen bajok 823