A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

tűzésekor a magyar delegáció részt vett a vitában, kétszer is felszólalt, tiltakozott a napirendre tűzés ellen. Ezen a gyűlésen, amely az úgynevezett ügyrendi bizottságban volt, volt egy figyelemreméltó dolog, és ez a jugoszláv delegáció állásfoglalása. A jugoszláv delegáció beszélgetésben, magánbeszélgetésben, bizottságok közti megbeszélésen elmondta, hogy ők eddig azt az elvi vonalat vitték, hogy napirendre tűzendő kérdéssel szemben soha nem emelnek kifogást. Nekik az az elvi álláspontjuk, ha valaki, valamely kérdést napirendre akar tűzni, akkor ez ellen ők sohasem tiltakoznak. Ezt az elvi álláspontjukat most feladták és a magyar kérdésben a napirendre tűzés ellen szavaztak. Az eddigi üléseken, mi a baráti delegációkkal megbeszélve próbáltuk kiszámítani hol, mikor kerülhet sor a magyar kérdés vitájára - és dönteni nem tudtunk. Abban állapodtunk meg, hogy az amerikai imperialisták, bár pillanatnyilag úgy látszik az időt nem tartják megfelelőnek a magyar kérdés megtárgyalására, de azért bármikor előrevehetik. Amikor felvetődött Wan hercegnek, a XI. ülésszak elnökének magyarországi utazása a Közgyűlés megbízatása alapján, akkor a baráti delegációkkal való megbeszélésen próbáltuk kiszámítani és megállapítani, hogy mi lenne a legjobb eljárás Wan herceg megbízásával szemben és arra az egységes megállapodásra jutottunk, hogy Wan herceget világosan, félreérthetetlenül vissza kell utasítani, értésére kell adni, hogy Magyarországon nincs semmi keresnivalója, hogy az ő ideutazása vagy a vele való beszélgetés magyarországi dolgokról egyenértékű lenne Magyarország belügyeibe való beavatkozással.

87 És ahogy Magyarország az elmúlt évben nem engedte be a főtitkárt,

88 az ENSZ megfigyelőket, az ötös bizottságot, ugyanúgy nem engedheti be Wan herceget sem. Ilyen értelmű választ kapott Wan herceg először Gromikótól, aztán tőlem is. Beszélgetésünkkor, amikor világossá vált előtte, hogy Magyarországra nem jöhet, felvetette azt a kérdést, hogy nem tudja kiszámítani, vajon milyen hatással lesz a magyar kormány ilyen visszautasítása a magyar ENSZ delegáció mandátumára. Én erre azt mondtam, hogy a mandátumvizsgáló bizottság a magyar ENSZ küldöttség mandátumával kapcsolatban a múlt évben nem hozott döntést, és ez nem sok vizet zavar, mert ez nem befolyásolja az ENSZ bizottsági tevékenységét és semmiféle gyakorlati kihatása nincs. Úgy gondolom ez évben, amit tehetnek legfeljebb az, hogy a ma87 Az ENSZ Közgyűlés 1957. szeptember 10-14. közötti rendkívüli ülésszakán Wan herceget nevezték ki az ENSZ magyarországi megfigyelőjének. Október 12-én a magyar Külügyminisztériumban bejelentették, hogy a magyar kormány visszautasította Wan Waithayakon beutazási kérelmét, mivel a magyar kormány az ENSZ határozatát érvénytelennek tekintette és így nem járult hozzá ENSZ megfigyelők jelenlétéhez az országban. Asztafjev, a budapesti szovjet nagykövetség ügyvivője október 25-én Szarka Károly külügyminiszter-helyettessel folytatott beszélgetése alkalmával ismét szóba hozta azt a kérdést, hogy a magyar kormánynak szándékában áll-e magánszemélyként fogadni a herceget, ugyanis az október 12-i nyilatkozat szerintük ennek lehetőségét nem zárta ki. Horváth Imre október 18-án Gromikóval történt találkozása alkalmával viszont kijelentette, hogy semmilyen módon nem kívánják lehetővé tenni Wan herceg beutazását. Szarka Károly mint kormányálláspontot ugyanezt közölte a szovjet diplomatával. (MOLXIX-J-1-j Szovjetunió Tük. IV138/2 9. d. Ezzel kapcsolatban 1. a 25. sz. dokumentum 2. és 3. sz. jegyzetét. 727