A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

Ha a revizionizmusról beszélünk, éppen a közelmúlt eseményei mutatták meg nálunk, hogy ez a párt elvi egységének megbontását jelenti, azt jelenti, hogy az ellenforradalom oldaláról hatást tudnak gyakorolni a tömegekre és a tömegeket vagy azok egy részét szembe tudják állítani velünk. A dogmatizmus, szektarianizmus kérdést úgy is felvetném, mint a tömegektől való elszakadás kérdését. Ezzel nekünk feltétlen foglalkozni kell. Másik kérdés, amit a párt tömegkapcsolatával kapcsolatban szeretnék felvetni, a közvetlen kapcsolat kérdése. Nekem az az érzésem, hogy az előadás-tervezet többet foglalkozik a közvetett kapcsolattal, tehát a tömegszervezeteken keresztül megvalósított kapcsolattal, mint a párt közvetlen kapcsolatával. Ezzel többet kellene foglalkozni. Ha Marosán elvtárs elgondolását érvényesíteni akarjuk, akkor a közelmúlt eseményei rengeteg példát szolgáltatnak arra, hogy a közvetlen kapcsolat fontosságát kiemeljük ebben az előadásban. November 4-e után elsősorban azért sikerült a pártnak ilyen gyorsan konszolidálni a helyzetet és az ellenforradalommal szemben gyors eredményeket elérni, mert közvetlen fordult a tömegekhez. Mikor tehát a tömegkapcsolatról beszélünk, azt hiszem feltétlen ki kell hangsúlyozni a pártnak, a pártszervezeteknek, az egyes kommunistáknak a tömegekhez való közvetlen kapcsolatát, és nagyon komolyan kell foglalkozni a pártnak a tömegekhez való kapcsolata különböző formáival is. Meg kell mutatni, milyen formái lehetnek ennek a kapcsolatnak. Feltétlen beszélni kell a nagygyűlések kérdéséről. November 4-e óta a tömegekkel való közvetlen kapcsolat fő formája a tömeggyülések, az aktívák, nagygyűlések stb. voltak. Meg kell mondani, hogy ez nagyon helyes volt, és az eredményeket nem utolsó sorban azért értük el, mert tényleg tömegméretekben mozgósítottuk a dolgozókat. Most meg kell mutatni, hogy miután a fejlődésben elértünk bizonyos szakaszt, az ellenforradalom közvetlen fegyveres akciójával való leszámolás időszaka lezárult, nekünk a tömegekkel való közvetlen kapcsolatnak más formáit is meg kell teremteni. Ezek a más formák a szabad pártnap, a tömegek mindennapi kérdéseivel való foglalkozás, az egyéni agitáció, az aprómunka, aminek nálunk nagyon jó hagyományai is vannak. Emlékszem, az 1946-os pártkongresszus a párt egyik központi feladatává tette az aprómunkát, a tömegek mindennapi problémáival való foglalkozást.

80 Most, az ellenforradalom fegyveres erőinek visszaverése után nálunk a szocializmus további építésének feladatai kerülnek megint előtérbe, amit az ellenforradalom bizonyos időre megszakított. A helyreállítás befejeződött, jelentkeznek mint konkrét kérdések a gazdaságpolitikai kérdések, a kulturális élet stb. kérdései és meg kell határozni, hogy nekünk ezekben a kérdésekben „Pártszervezeteink munkájának legnagyobb fogyatékossága, hogy túlnyomóan az általános politikai kérdésekkel foglalkoznak, és a legtöbbször elhanyagolják a nép mindennapos gondjaival, ügyes-bajos dolgaival való törődést. A stabilizáció idején, amikor a gazdasági viszonyok rendezettebbé válnak és a dolgozók életében minden fillér, minden apró megtakarítás, minden kis könnyítés fokozott jelentőséggel bír, az egész pártmunkánkban különös fontosságúvá válik éppen az aprómunka, a dolgozók napi érdekeinek felkarolása és védelme." A Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt határozatai 1944-1948. Szerkesztette: Rákosi Sándor-Szabó Bálint. Kossuth Könyvkiadó, Bp., 1967. 274. 723