A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

vonalán kötik össze a pártot a tömegekkel és a munkásosztállyal. Ezt kellene tehát elsősorban ide venni.

54 Még ezen az oldalon az utolsó sor szerint: „Egyesek azt akarták, hogy a szakszervezet ne politizáljon, ne foglalkozzék termelési kérdésekkel..." Meg kell mondani, hogy opportunista álláspontot hirdettek, engedve annak az ellenforradalmi nyomásnak, amely ezt a követelést állította fel.

55 A 13. oldal d.) pontját elvileg helyeslem, csak el van nagyolva.

56 Jobban kellene kidolgozni ezt a részt. A 14. oldal d.) pontjában szerepel, hogy: „Olyan légkört kell teremtenünk, amelyben minden becsületes ember félelem nélkül elmondhatja véleményét akkor is, ha az nem egyezik meg a miénkkel. Ugyanakkor nem maradhat válasz nélkül egyetlen reakciós, revizionista, vagy téves helytelen nézet sem." Ez téves, mert másként kell harcolni és válaszolni téves, helytelen nézetekkel és az ellenséges, revizionista nézetekkel. Kettőt egy fogalomba venni nem helyes. Ugyanez szerepel a másik oldalon a nem reakciós, de hibás nézetekkel szemben is.

57 FEHÉR LAJOS elvtárs: Marosán elvtárs szóvá tette a hibák és bűnök kérdését. Én helyeslem, hogy maradjon benne. Ugyanakkor hiányolom, hogy az a kifejezés, hogy „szektás" nincs benne az anyagban, mintha a szerző is gondosan kerülné, ezt a kifejezést „káros és téves nézetek"-kel pótolja. Minek ez a finomkodás. Ez olyan benyomást kelt, mintha az ellen nem harcolnánk. Ilyen szempontból a múltbeli hasonló hibás és káros nézetekkel kell foglalkozni, mert ezek a nézetek és vezetési módszerek felújulóban vannak a pártban és az apparátusban. Az előadás szövege ennek megfelelően módosult: „A tömegszervezetek közül a legjelentősebbek számunkra a szakszervezetek, mert a szakszervezetek a legfontosabb területen, a termelés frontján kötik össze a pártot a munkásosztállyal, s mert a csaknem 2 millió munkást, a munkásosztály fő tömegét magukba foglaló szakszervezetek a kommunizmus előiskolái." Ez a tétel az előadás szövegében a következőképpen hangzik: „A leghatározottabban vissza kell utasítani tehát azt a revizionista támadást, hogy a szakszervezet csupán érdekvédelmi szerv legyen. Küzdenünk kell azért, hogy a szakszervezetek a párt politikájának segítői legyenek, de nem szabad engednünk azt sem, hogy a régi, hibás szemlélet ismét úrrá legyen." Az említett pont így szólt: „A Hazafias Népfront terén is hosszú évek hibáit, mulasztásait kell helyrehoznunk. Életre kell keltenünk a népfrontot, de nem úgy, ahogyan 1953-ban Nagy Imre akarta, mint egy párttal szembeni tömörülést. A népfronton belül is biztosítani kell a kommunisták és a munkásosztály vezetését. Ugyanakkor vigyáznunk kell arra, hogy a népfront ne csak a kommunisták mozgalma legyen. A népfront a kommunisták és a pártonkívüliek közös mozgalma legyen, a kommunisták vezetése alatt. Hasonlóan hatalmas feladatok hárulnak a többi tömegszervezetekre, a szövetkezetekre, a tanácsokra, a nőszövetségre, a békemozgalomra. A párt vezetésével működő tömegszervezetek révén létrejön »egy formailag nem kommunista, rugalmas és aránylag széleskörű roppant hatalmas proletár apparátus, amelynek révén a párt szorosan összekapcsolódik az osztállyal és a tömegekkel, amelynek révén a párt vezetésével megvalósul az osztály diktatúrája« (LENIN: Baloldaliság.) Ennek a hatalmas apparátusnak alapos kiépítésében azonban sok feladatunk van még hátra." 57 A végleges szöveg nem változott meg. 712