A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

felbukkant mellettünk egy elvtársnő, aki még magyarul sem beszél valami jól, segíteni semmit nem segített. Miért kellett ennek az embernek odamenni? 8000 forintba került az utazás, miért kellett ezt kifizetni? Ha a vezetők látják, hogy egyes emberek feleslegesen vannak jelenlegi posztjukon, legyen bátorságuk megmondani ezt nekik. Inkább 20 ember helyett 10 dolgozzon, de azok megfelelően végezzék munkájukat. A dolgozók látják az ilyen eseteket, mi is láttuk, milyenek az emberek, ha haragszanak. Ne kerüljünk még egyszer ilyen helyzetbe! Legyünk szigorúak, következetesek, tisztességesek, takarékosak és akkor nyugodtan odaállhatunk az emberek elé, hogy ezt vagy azt akarjuk csinálni. Most félre kell tenni a régi barátságot, és olyannal kell barátságot kötni, aki egyetért a párt és kormány gazdaságpolitikájával és szívvel-lélekkel dolgozik. Én még gyermekkori barátommal is megszakítom a kapcsolatot, ha úgy látom, hogy munkájával nem szolgálja az ország előrehaladását. Ezeket az elveket realizálni kell, mert különben 6 év múlva kint lesz az ország a vízből és akkor mit mondunk? Mondjuk, hogy: hja, persze a Gerö!? Hat év múlva azt mondják: Apró, Kádár, Vályi

42 stb. Az elvtársak egy éves közös munka alapján már tapasztalhatták, hogy ha őszintén elmondják véleményüket, azt mi megköszönjük, de ha valaki itt ül, és nem szól, azzal nem tesz jót. Erre gondoljanak az elvtársak! Ha kialakítjuk közösen a helyes vonalat, ahhoz megfelelően tartani kell magunkat. Nem értek egyet azzal, hogy az mozgósítólag hat a dolgozók felé, ha tartjuk a nívót - mint azt Marosán elvtárs mondta. A jelen helyzetben ez jó, de perspektívában ez kevés. Ha megmondjuk, hogy nem tudjuk általában fejleszteni az ipart, de fejlesszük ezt és ezt, az jó hatású lesz. Elsősorban az emberek öntudatára kell építeni. Oda kell állni a tömegek elé és mozgósítani kell őket. Az életszínvonalat egyébként jól elpuskáztuk. Nem tudtuk előre felmérni a lehetőségeket, de adtuk állandóan a különböző kedvezményeket. És amit végrehajtottunk, az is furán sikerült. Nagyon furcsa ellentmondások vannak. Volt egy vonalunk, hogy a belügy embereinek jól fizetett embereknek kell lenniük. A hadseregben az a helyzet, hogy egy honvédtiszt több fizetést élvez, mint egy határőrtiszt, holott nincs a világnak olyan hadserege, ahol a határőrtiszt legalább 20 százalékkal többet ne keresne, mert a honvédtiszt csak oktat, de a határőr harcol és oktat - és időnként agyon is lövik. Még egyszer: határozottságot a vitában és ne engedjük, hogy különböző barátságok miatt a közügyek háttérbe szoruljanak. INCZE JENŐ elvtárs: Az előterjesztés nem titkolja, hogy központi kérdésünk a következő időszakban végső kihatásában a fizetési mérleg. Van egy mondat ebben az előterjesztésben, amely azt mondja: „Az ipari termelés - bár összességében és a legfőbb cikkekben is jelentősen meghaladja az 1955. évi színvonalat - a külkereskedelem számára kevesebb exportot biztosít, és több importot igényel, mint 1955-ben." Gondolkoztam ezen, néztem az adatokat, mi ennek az oka? Egyik oka abban van, Vályi Péter az OT elnökhelyettese volt. 670