A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

én a zetorra gondolok. Állami gazdaságoknak kell a zetor, mert a gépállomásoktól alig jut nekik. Meglepetéssel olvasom, hogy cukorimport van betervezve. Az idei termés is nagyobb volt, mint terveztük. Számításaink szerint a szükséglet fedezésére elég, sőt talán még kicsit exportálni is tudunk. Tegnap a mezőgazdasági osztályvezetőkkel értekezletet tartottunk, mind azt mondja, hogy a jövő évi termésből még exportot is tudunk biztosítani. Nevetségesnek tartom azt a megállapítást, hogy a sertésállomány 5 millió 600 ezer. Több sertés van, mint tavaly, és a kukorica is több a tavalyinál. Ha a jelenlegit akarjuk tartani, az reális, de miért csökkentsük? Kérem, korrigálják ezt a számot. NEMES DEZSŐ elvtárs: Általában ezt a tervet bizonyos mértékben jobbnak tartom azoknál a terveknél, amelyekkel korábban találkoztam. Ennek ellenére még ezt sem tartom megnyugtatónak. Szeretném megmondani, hogy korábban is az volt a kifogás, hogy a tervek túl lazák abból kiindulva, hogy majd túlteljesítjük. A könnyű tervezés elve érvényesül még ebben a tervben is, holott azt hiszem, bizonyos fokú feszítettségnek kell lenni, és itt hozzáteszem, nem olyan feszítettségre gondolok, mint régebben voltak. A többletnyereség visszatérítésének elve megkövetel bizonyos fokú feszültséget. Hogyan néz ez ki a keretszámoknál? Az ipari termelés emelése a terv szerint 7,4 százalék. Ha követjük Kiss elvtárs tanácsát és ezt az emelést nem az 1957. év egészével, hanem a negyedik negyeddel hasonlítjuk össze, akkor ez a 7,4 százalék lényegesen alacsonyabb. Megengedhetjük-e mai helyzetünkben, hogy ilyen kis mértékben legyen az ipari termelés fejlesztve[?] A mezőgazdaság terén nem tudunk nagyon előreugrani. Megengedhetjük-e, hogy az ipar terén ne hozzunk ki többet és kevesebbet tervezzünk 11 százalékos évi fejlesztésnél? Az elvtársak utalnak arra, hogy nagyobb ipari termelési terv akadályokba ütközik, mert anyagbehozatalt igényel és arra is utalnak, hogy milyen anyagbehozatalnál vannak nehézségek. Persze sokkal könnyebb a nehézségeket megtalálni, mint a lehetőséget, hogy ha egyik területen nehézségek vannak, más területen fejlesszük tovább a tervet. Nekünk a nehezebb feladatot kell megoldani. Azt javaslom, hogy ne 7,4 százalék, hanem 10-11 százalék legyen az előirányzat és ezt a többletet elsősorban olyan termékek gyártására kell felhasználni, amit exportálunk és amelyeknek jövedelméből a növekvő exportigényeket fedezzük, ugyanakkor a felhalmozási alapot is növelni tudjuk. Vannak olyan jelenségek, hogy a gyárak termelnek olyan termékeket, amire nincs megrendelés, de ott van a kapacitás, a munkaerő. Miért nem adunk olyan rendelést, amely a rendelkezésre álló anyag, a kapacitás felhasználásával olyan terméket is ad, amelyeket tudunk exportálni. Ezt nem lehet így tovább vinni. Halljuk az iparvezetők részéről, hogy pl. a dieselesítési program végrehajtásával bajok vannak, nem adják meg időben a külföldi rendeléseket sem. 662