A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

hatása és következményeképpen olyan emberek, akik 1948-ban szívük mélyéből üdvözölték az államvédelmi hatóságot, mint a proletárdiktatúra öklét, a múlt évben halált kívántak az ÁVH-sokra. Volt még egy kellemetlen következménye a munkának: a mi államvédelmi rendszerünk nem tudta figyelni és nyilvántartani az igazi ellenséget. 1 millió 200 ezer embert, tehát a felnőtt lakosságnak 20-25 százalékát tartották nyilván, mint megbízhatatlant. Ilyen szám pedig azt jelenti, hogy a rendszer igazi ellenségeit képtelenek vagyunk nyilvántartani és figyelni. Ki kellene mondani, hogy nyilván lehet tartani maximálisan 200 ezer embert, és ezen a számon belül nyilván kell tartani 6000 embert, akik halálos ellenségei a rendszernek. Le kell csökkenteni ennyire a számot? Feltétlen! A most javasolt nyilvántartási rendszerben háromszorozódás is van. Először meg van határozva osztályszempontból, aztán meg van határozva ellenforradalmi, politikai kategória (volt nyilas párttag stb.) és meg van határozva a tényleges tevékenysége alapján (munkástanács, forradalmi bizottságok, sztrájkszervező stb.) és e három kb. ugyanaz. Ha akarom tudni, kik szervezték Budapesten a sztrájkot, talán én magam is meg tudom mondani. Ha megnézünk egy munkástanács tagot, láthatjuk, hogy az osztályellenség, volt nyilas párttag és sztrájkot is szervezett. Négy helyen is szerepel ebben az esetben az illető, de félek, hogy ezek az ismétlődések nem mindig ahhoz a személyhez vezetnek. Én a munkástanács tagjai közül nyilvántartásba venném a volt fasisztákat és a volt osztályellenséget. Ha az elvtársak olvasták a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány november 4-i nyilatkozatát, jó lenne, ha ahhoz tartanák magukat. Itt fel vannak sorolva pontosan olyan emberek, akiknek tevékenységére azt mondtuk: fátylat rá, feledjük el. Az emlékmürombolás csúnya dolog, de nagy különbség van az uszítók, gyilkosságot elkövetők és a megtévesztettek között. Az emlékmüveket vidéken legtöbb esetben inasgyerekek rongálták meg, akiket volt csendőrök bujtogattak fel erre. Ismét kérem, vegyék figyelembe a kormány nyilatkozatát. Mi nem vettük az ellenség közé a sztrájkok résztvevőit és az ellenünk fegyveresen fel nem lépőket, ha nem volt szervező és nem követett el embertelen cselekményeket. A Műegyetemről tudnék mutatni jó pár fiatalembert, aki most is ott van, bár lövöldözött a magyar karhatalomra. De vannak az előterjesztésben egyéb csudabogarak is. Pl. én a határozati javaslat 2. pontját elhagynám.

77 Ehelyett többet érnénk el, ha azt mondanánk, hogy azokat kell nyilvántartani, akik ügyében bíróság, rendőrségi ítélet van, vagy akik A határozati javaslat 2. pontja így szólt: „El kell érni, hogy a BM nyilvántartása pontosan tükrözze az ellenség tevékenységét, mutassa ki az ellenséges és kompromittált személyek számát, fő kategóriáit, azok elhelyezkedését. Pontosan mutassa ki, hogy a Belügyminisztérium politikai nyomozó szervei valóban a párt politikájának és határozatának megfelelően végzik-e munkájukat. Segítse elő, hogy a BM szervei következetes osztálypolitikát folytassanak - a ténylegesen aktív ellenségre - az ellenséges kategóriákba tartozó, ellenséges tevékenységet kifejtő személyekre mérjék csapásaikat. Becsületes, vagy bűncselekményt el nem követő állampolgárok ne legyenek zaklatásnak kitéve, meghurcolva, joghátrányok az indokolatlan nyilvántartás következtében ne érjék. A belügyminiszter elvtárs gondoskodjon arról, hogy a jövőben a párt által jóváhagyott alapelvekben meghatározott kategóriák szerint lehessen személyeket nyilvántartásba venni és tartani, ezt saját hatáskörében rendelje el. Azokat, akik indokolatlanul és felelőtlenül vesznek személyeket nyilvántartásba, szigorúan vonja felelősségre". 647