A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)
a múlt évben, holott a sport célokra fordított állami támogatás 1/3-ra csökkent. A szakszövetségek önállósága oda is vezethet, hogy tönkretehet egész sportágakat. Megszűnt pl. a kerékpár szakszövetség, nincsen olyan szoros bajnoki rendszerhez kötve, mint a labdarúgás. Ezeket a kérdéseket véleményem szerint figyelembe kell venni, alaposan körültekintve megállapítani, hogy a szakszövetségek önállósága kizárólag szakmai kérdések megoldására vonatkozik. Ilyen kérdés pl. mint a bajnoki rendszerek jóváhagyása a Sporttanács Elnökségének hatáskörébe tartozik, az hagyja jóvá. A másik kérdés, amit véleményem szerint az anyagban fel kell tüntetni ugyancsak a szakszövetségekkel kapcsolatos - ez a magyar sport nemzetközi kapcsolatainak a kérdése. Ez a másik dolog a bajnoki kiírásokon kívül, ami teljesen kicsúszott a kezünkből. Nem megengedhető az a mértékű kiutazás, ami ma folyik. Véleményem szerint helyesebb lenne, ha a Sporttanács Nemzetközi Kapcsolatok Osztálya ezt a kérdést kivenné a szakszövetségek kezéből. (FÖLDES [LÁSZLÓ] elvtárs közbeszólása: így van a javaslatban: „... központilag irányítani a Magyar Népköztársaság nemzetközi sportkapcsolatait." Te is ezt mondod, ugyanezt javasoljuk mi is. A 3. oldalon van.) MAROSÁN GYÖRGY elvtárs: A részletekbe [n] ne vesszenek el az elvek - ezért szólalok fel, annak az előrebocsátásával, hogy az előterjesztéssel egyetértek. Nem tudnánk ebben a pillanatban jobbat hozni, lehetne a részletekben változtatni, de indulásnak ez is jó. A megvalósításnál fog kisülni, mi mindent kell azért tenni, hogy lényegében az elveket helyesen alkalmazzuk a sport területén. Az elmúlt 12 év alatt az állam a párt irányítása és útmutatása alatt hallatlan összeget áldozott a sportra - a szakszervezetekről nem is beszélek - így több mód volt, hogy a tömegek számára sportolási lehetőséget adjanak, hatalmas eredmények születhessenek, mint Horthy alatt, anélkül, hogy sportolóink világnézete - vezetők és sportolók részéről - ilyen mértékben megváltozott volna. Mit értek ez alatt? A Horthy-Magyarország alatt a magyar sportolók 85%-a - kivéve a Vasast nacionalista volt, a burzsoázia egész ideológiáját elfogadta. Ugyanezt mi ez alatt a 12 esztendő alatt gazdasági, politikai, társadalmi segítséggel nem tudtuk elérni a sportolók széles tömegeinél, de megőriztük, megtartottuk, továbbfejlesztettük a burzsoázia sportjának világnézetét, ami mindig nagy botrányt okozott. Ez az, amit a Politikai Bizottság a tárgyalásnál figyelembe vesz. Meg kell mondani, hogy bizonyos értelemben hónapokig nem én voltam felelőse ennek a kérdésnek a Minisztertanácsban, a Kállai elvtársnak pedig később lett köze hozzá. Október után, amikor a nyakunkba szakadt az a kérdés, hogy mi történjen a Melbourne-ben lévő elvtársakkal, akkor a Minisztertanács 2-3 tagjával törtük a fejünket mit tegyünk, hogy ne szakadjanak el tőlünk, hogy az ott harcolók érezzék, hogy a kormány össze van velük kötve. Meg kell mondani, hogy a sport terén elért eredmények nincsenek összhangban azzal a fejlődéssel, amit az ország elért. Az ellenforradalmi elemek, nem pusztán 564
