A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

Apáit határozata amellett, hogy igyekezett megnyugtatni őket, egyben e helytelen nézetek ellen is felvette a harcot. Az elfogadott határozat az 1948-ig terjedő időszak állambiztonsági munkáját még sikertörténetként mutatta be: „Az államvédelem segítséget nyújtott a munkásosztálynak az 1945^1-8-as években a hatalomért folyó harcban, az ellenség leleplezésében, üldözésében és részbeni megsemmisítésében.[...] Csapásai az osztályellenség ellen irányultak, munkáját a dolgozó tömegek és különösen a munkásosztály támogatta." A bajok, mint minden területen, itt is a fordulat éve után, a személyi kultusz térnyerése következtében jöttek, s a hibák kijavítása is a KV 1953. júniusi határozata után kezdődött meg: „Az államvédelem vezetése ebben az időben fellépett a szektás hibák, a káros politikai szemlélet, a helytelen módszerek ellen, a törvényesség védelmében." Az előterjesztés szerint az államvédelem sem volt mentes a Nagy Imre és hívei által terjesztett „ellenséges revizionista ideológiától", s ez okozta, hogy az államvédelmet is felkészületlenül érték az 1956. októberi események. A forradalom gyors leverését pedig nemcsak az nehezítette, hogy „a Politikai Bizottságban és a kormányban nem volt meg az egységes eltökéltség és akarat az államvédelem harcbavetését illetően", de hiba volt az ÁVH feloszlatása is, mert az „a népköztársaságot töretlen erővel védelmező fegyveres erő likvidálása volt."

61 Az MSZMP vezetése is önkritikát gyakorolt, amiért az igazolási eljárással lassította az állambiztonsági apparátus újjászervezését, s ezzel gátolta a politikai nyomozó szervek harcát az „ellenség" ellen. A határozat végül elismerte a Belügyminisztérium Politikai Nyomozó Főosztálya egyéves munkáját és eredményeit mind az „ellenség" elleni harcban, mind a párt politikai vonalának elfogadtatásáért folyó küzdelemben. Mindez azonban már azt követően történt, hogy a Politikai Bizottság 1957. október 22-i és 29-i döntését az operatív nyilvántartásba vett személyekről végrehajtották. Ez ugyanis garanciát tartalmazott a párt- és állami vezetésben dolgozók védettségéről. A Belügyminisztérium nem kaphatta meg a párt hatáskörébe tartozó funkcionáriusok névsorát (sőt azt a pártapparátus ellenőrizte), meghatározott és a PB által definiált kategóriákon kívül esők nem kerülhettek a nyilvántartásba, még azok sem, akik bár tagjai voltak forradalmi szervezeteknek, de oda pártutasításra léptek be. Továbbá megindult a rehabilitáltak anyagainak megsemmisítése és az ilyen anyagok felülvizsgálata. Ez azt jelentette, hogy Kádár János megfelelő biztosítékokat épített ki annak érdekében, hogy a politikai rendőrség ne kerüljön senki kezében a pártirányítás, a párt politikai vezető testületei, apparátusa fölé. * A Politikai Bizottság tevékenysége 1957 második felében a politikai élet minden fontosabb részletére kiterjedt. A napirendekből kiderül, hogy a fent említett témákon kívül még számos kérdés került terítékre, így például a sportirányítás kérdése, a nyugdíjrendszer, a fegyveres testületek, a honvédség, a munkásőrség, 61 MOL M-KS 288. f. 5. cs. 56. ő. e. 53