A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

lebecsülni a katonai tudományt, de a hadsereg számára sokkal többet ér az a karhatalmista, vagy munkásőr, akinek kisebb a tudása, de nagyobb akarattal és szívvel harcolt, mint egy kiválóan kvalifikált tiszt, akinél ez nincs meg. Melyik a jobb, mondják meg őszintén? Ezek a kérdések nincsenek itt, és ha valamikor hozunk valami határozatot, abban értékelni kell a hadsereg jelenlegi helyzetét is. És ha erről beszélünk, önkritikusan fel kell vetni azt, ami bántja a párttagságot, mert ha azt tapasztalja, hogy mindenki a világon hibás, csak éppen a hadsereg tisztjei nem, akkor azt fogja mondani, hogy megint úgy beszélnek, mint régen. A pártnak azért van becsülete, azért vannak bizalommal iránta, mert látják, hogy komolyan vesszük a hiányosságokat, a hadsereg csakugyan ezen az alapon tud politikai bizalmat szerezni. Van egy propozíció a jelentésben, hogy a háborús harci körülmények között a hadsereg vezetése közvetlenül a Központi Bizottság irányítása alá kell, hogy kerüljön. Azt hiszem, hogy ez nem helyes. Emlékszem, amikor az ÁVH-nál, az avantgardizmus legmagasabb fokon volt, mindenre az volt a válasz, hogy a párt határozata szerint van. A hadsereg vezetése hadi viszonyok között valami honvédelmi tanács, vagy hasonló szerv alá kell, hogy tartozzék, nem egy pártszerv alá. A Központi Bizottság a honvédelmi tanácsot majd politikailag instruálja. (RÉVÉSZ [GÉZA] elvtárs közbeszólása: így is van felvetve.) Ide az van írva, hogy: „Háborús, harci körülmények között a hadsereg vezetése közvetlenül a Központi Vezetőség irányítása alá kell, hogy kerüljön". A Központi Bizottság nem tud hadsereget vezetni. Sokkal többet ért volna októberben is egy katonai tanács, ahol a párt is képviselve van és az a 4, vagy 5 ember élet-halál ura a helyzetnek. így nem tudom elfogadni. A Szovjetunióban a Nagy Honvédő Háború alatt a katonai tanácsok útján a párt közvetlenül tudott beavatkozni a hadsereg irányításába. Mi októberben 3 részre voltunk szakadva: voltak ott becsületes katonák, itt a kétségbeesett civilek és a HM-ben a mi általunk kiküldött bizottság. Kellene egy nagyon komoly pártokmány, amelynek alapján határozhatnánk a felelősökkel szemben is, hogy amikor 10 év múlva is előveszik a kommunisták, tudják, hogy mi történt a hadseregben. Ez nem olyan lesz, amelyet nagyon sok példányban sokszorosíthatunk, de azért legyen ott azok kezében, akik ezzel foglalkoznak és ne felejtsék el soha a tanulságokat. RÉVÉSZ GÉZA elvtárs: A jelentésért én vagyok a felelős. Egy hatalmas nagy anyag volt, én szedtem ki belőle, ami a legfontosabb. Természetesen a bizottság nem tűzte ki, hogy nyomozati anyagokkal foglalkozzék. A mi véleményünk az, hogy ez a jelentés önkritikus olyan értelemben, hogy nekem a régi hadsereghez semmi közöm nem volt. A tárgyilagosság ezt így követeli meg. Szovjet elvtársakkal is beszéltem, Tyihonovval, Glazunovval - nekik is az volt a véleményük, hogy 30-án omlott össze a hadsereg. (MAROSÁN [GYÖRGY] elvtárs közbeszólása: Nem igaz, mert a Rádiónál már átálltak.) A vezetés korlátoltsága, hogy hazamentek a tüntetés napján a tisztek, sőt a tisztek egy részét kiküldték a felvonulásra, a többit meg 519