A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

belül volt egy korlátolt, ostoba gőg. A hadseregbe egy csomó új tiszt került, akiknek a tudása nem lehetett alapos, elég mély és ez még párosult a beképzeltséggel - erről meg kell emlékezni, erről még beszélni kell. Én beszéltem katonákkal 1954-ben, akik azt mondták, ha a parancsot megkapjuk, Olaszországot is elfoglaljuk. Ilyesmi is volt. Persze szerepet játszik itt a győzelemtudomány — én is jártam katonai tanfolyamra, saját tapasztalatomból tudom - az ellenség lebecsülése; az ellenség semmit se tud, nincsenek korszerű fegyvereik. Túlbecsülték saját katonai erőiket. Ezzel is foglalkozni kell, bár ez nem elsősorban politikai kérdés, de van politikai kihatása is. Ami a múlt hibáit illeti: Amikor én fellépek a hadseregnek egy értekezletén a Központi Bizottság megbízásából, vagy a Központi Bizottság aktíváján kijelentem, hogy a hadsereg becsülete megkívánja és meg kell mondani, hogy a visszás dolgokban döntő szerepet játszott, hogy az ország vezetésében hiba volt — az más, ha a Központi Bizottság nevében mondom és más az, ha a hadsereg mondj a az ő jelentésében. Azt kérjük — legyenek szívesek -, hogy a jelentésükben ne gyakoroljanak önkritikát a Központi Bizottság nevében, mutassanak rá, mint egy ismert tényezőre, de annak ne ilyen hangja legyen. Ez másutt is jelentkezett, nemcsak katonai vonalon. Állítom, hogy nekünk szükségünk volt arra, hogy őszintén megmondjuk, mi volt a hiba; de Önök ne gyakoroljanak a Központi Bizottság felett kritikát — bár, úgy elvégezte volna a hadsereg vezető garnitúrája a maga önkritikáját, mint ahogyan azt mi megtettük. Miért bomlott fel a Központi Vezetőség? Mert a hadsereg felbomlott előbb, mint a Központi Vezetőség. A kölcsönhatásról kell beszélni. Nagy Imre úrrá lett a Központi Vezetőségen, de 24-én reggel, sőt 25-én még nem lett úrrá, csak később, amikor a mi Központi Vezetőségünk a falnak lett szorítva a külső és belső nyomás következtében. Milyen okok játszottak közre? A tehetetlenség a vezetésben. Elkezdtek lőni. Itt van hallatlan nagy különbség a belügyi és a honvédelmi erők fellépése között. Az Államvédelmi Hatóság emberei, elsősorban a sorozott állomány, és nem a nyomozók - bár ezt ők sérelmezik — harcoltak és álltak a helyükön. De az Államvédelmi Hatóságra ugyanaz a katonai szabályzat volt érvényben, mind a hadseregnél, csak más szellem volt, jobb szellem volt, ezért ők álltak, a hadsereg pedig nem állt. Ez persze összefügg a Bata, meg a nem tudom én kiknek a cselekvéseivel. Amikor kértük, hogy küldjenek tankot, azt mondta, küldi a tankot, ami nagy sokára megérkezett, de lövedék nélkül, mert erre nem kapott a Központi Vezetőségtől utasítást. Közben meghalt egy csomó ember. Ez az a bizonyos tehetetlenségi dolog. Nagyon mellette vagyok első lépésként, hogy apárt számára készülj ön egy jelentés ezeknek az embereknek a konkrét felelősségéről és arról, hogy mit csináljunk tovább. Lehet bíróság elé állítani a Batát, meg a Janzát, de hogy hol fogunk megállni, az már egy nehezebb dolog, de a pártban tudni kell, hogy ki miért felelős. De megmondom, hogy egy aljas görény a Janza és a legminimálisabb 515