A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

Meg kell szüntetni a suttogást itt bent a hadsereggel szemben. Ha mi kiállunk és megmondjuk, hogy így és így állunk, ez a tanulság és lezárjuk a vitát, akkor a hadsereg tisztjeit, katonáit meg fogják védeni. De ezt magukkal együtt, nem maguk nélkül kell csinálnunk, minden érzékenykedés nélkül elvtársak, hiszen kommunisták vagyunk. Befejezésül még annyit: az egyetlen bizonytalan pontnak ítélem meg a magyar politikai életben a hadsereggel kapcsolatos tisztázatlan kérdést. Nem Bata és Farkas Mihály kérdése ez. Van egy megjegyzésem még az erkölcstelen élettel kapcsolatban. Nem a lakáskérdés az, amely egyedül megoldja ezt a kérdést. A hadsereg és az ÁVH volt az elmúlt időben a legjobban ellátott szerv, mindenféle téren. A vezető posztokon lévő elvtársak nem mondhatják, hogy száraz kenyéren élnek. Az erkölcstelen élethez más is tartozott a magyar hadseregben: a részegeskedés, a fegyelmezetlenség, a párt lebecsülése. Honnan jött elő? Kooptált PB-tag vagyok, több fogadáson veszek részt, ott találkozom magyar tisztekkel. Ahogy mi elvtársak kezet fogtunk, az lepett meg. A törzstisztek úgy néznek rám, mintha kapcarongy lennék. Ez a magatartás lefelé is. Mi volt a Janzáról a vélemény? Miért nem merünk rámutatni, hogy egyik, vagy másik tábornok erkölcstelensége nem abban van csupán, hogy megcsalta a feleségét, hanem ezekben a dolgokban is. Az elmúlt 12 esztendő szörnyű vizsgája nagy tanulság a számunkra. Ezt is meg kell mondani, mert ha nem mondjuk meg, nagy baj lesz. Ez is a fegyelemhez tartozik. A hadsereg felső vezetésének soha nem bocsáthatom meg az október 23-án, 24én délelőttöt, amikor a Politikai Bizottság azzal a rohadt Nagy Imrével együtt utasítást dolgozott ki. (Közbeszólás: RÉVÉSZ [GÉZA] elvtárs: Benne van! KOMÓCSIN [ZOLTÁN] elvtárs: Benne van Marosán elvtárs!)

76 Azon az emlékezetes éjszakán, amikor azon vitatkoztunk a Politikai Bizottságban, hogy miért kell tűzparancs, akkor mi arra hivatkoztunk, hogy amikor szeptember l-re készültünk 1930ban, a Horthy-rendőrség 1 hétig nem jöhetett ki a kaszárnyákból.

77 Ennek az érzékeltetését miért nem mutatjuk meg? Befejezésül, ami engem nyugtalanít, az az, hogy folyt egy harc novemberben, decemberben, meg januárban, amikor egy csomó tisztességes ember helytállt, harcolt a karhatalomban, ugyanakkor a tiszti esküt majdnem 7 ezer tiszt nem írta 76 A jelentésben ez áll: „Október 23-án délután a hadsereg vezetői mind politikailag, mind katonailag alapvetően helytelenül ítélték meg a fővárosban kialakult helyzetet, lebecsülték az ellenforradalom erőit, és azt az illúziót táplálták, hogy egyes csapatok pusztán demonstratív felvonulásával meg lehet ijeszteni, és visszavonulásra lehet késztetni az ellenforradalmárokat. Ennek következtében adtak ki olyan utasításokat október 23-án éjjel, hogy a Budapestre felrendelt lövész és gépesített alakulatoknál a lőszert ne osszák ki a harcosoknak. A lőszer és a megfelelő előkészítés nélkül felvonuló egységek az ellenforradalmi tömegekkel találkozva képtelenek voltak a számukra kijelölt feladatokat végrehajtani és részben felbomlottak". 77 1930. szeptember l-jén Budapesten és vidéki ipari városokban kb. 150 ezer munkás részvételével tüntetés zajlott le a munkanélküliség ellen. A szakszervezeti választmány már 1930. augusztus 11-én elhatározta a demonstráció megrendezését. 511