A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

elolvastam, mintha ebben valakit tisztára akarnánk mosni, egy-két emberre ráhúzzuk a vizes lepedőt, de nincsen benne, hogy kik voltak személy szerint a felelősök bizonyos intézkedések elmulasztásáért. Ez a jelentés erről nem beszél. Bár megnevezi Janzát, de nem nevezi meg, hogy korábban kik, miért voltak felelősök. Az az érzésem, nem egészen azt adta, amit a Politikai Bizottság joggal elvárhatna - a magam érzéseit mondom el. Van egy csomó megállapítás, hogy mit mulasztottak 23-án, a következő napokban, de ki a felelős ezért - nemcsak egyedül a miniszter, hanem a miniszterhelyettesek, a tábornokok, azok az elvtársak, akik ott a HM-ben dolgoznak, akik esküt tettek és vettek másoktól is, hogy a külső és belső ellenség ellen az életük árán is megvédik a nép hatalmát, azok nem vették azt észre 23-án, amit nagyon sok egyszerű ember, munkások észre vettek, hogy a Néphadsereg fegyveres erejével szemben fegyvert használni ellenforradalom - erről nem beszél a jelentés.

66 Nagyon szeretném ezt a kérdést aláhúzni. A végén megállapítja a jelentés, hogy milyen problémák vannak és legsúlyosabb problémának a lakáskérdést állítja be.

67 Igaz, hogy ez a második előterjesztésben van. A HM olyan igényekkel lép fel a lakáskérdésben, amit valószínűleg nem tudunk realizálni. Összefoglalva: erősen az az érzésem, hogy sok dolgot mintha elkenni akarna a jelentés és világosan, konkrétan nem mondja meg, ki miért felelős és nem ad egy biztos támaszpontot a Politikai Bizottság számára. Végső soron a felelősséggel kapcsolatban megmondja, hogy 3 tábornokot leváltottak. Mi a javaslata a HMnek, hogy hogyan kell viselkedniük a magasabb beosztású tiszteknek akkor, ha magukra vannak utalva és a felsőbb irányítástól el vannak vágva. Egy-két esetben úgy tudom, ezt megcsinálták, de nincs úgy kidolgozva, ahogyan kellene. Ez is azt mutatja, hogy a jelentés nem elég élesen hozza ki: mitől kell óvni a pártot, azokat A jelentés az 1956. október 23. - november 4. közötti időszakot igy értékelte: „Október 23-án a Honvédelmi Minisztérium vezetői alapvetően helytelen következtetést vontak le abból, hogy a párt a tüntetést engedélyezte. Ahelyett, hogy szigorú készültséget rendeltek volna el a budapesti helyőrségben és a budapesti karhatalmi feladatokra számításba vett vidéki egységeknél, engedélyt adtak arra, hogy a tisztek, az akadémiák hallgatói és a tiszti iskolák növendékei részt vegyenek a tüntetésen. Ezzel az amúgy is gyenge budapesti helyőrséget - éppen a legkritikusabb időpontban - gyakorlatilag a nullával tették egyenértékűvé. Ezen a napon a szolgálati idő lejárta után még a Honvédelmi Minisztériumban dolgozó tisztek többsége is elhagyta munkahelyét. A Honvédelmi Minisztérium számára a riadót csak akkor rendelték el, amikor az ellenforradalmi tömeg már a Rádiót ostromolta. Még később riasztották a budapesti helyőrséget és a Budapestre felrendelt alakulatokat. A Magyar Néphadseregnek 1956. október 23-a és november 4-e közötti tevékenységét alapvetően két szakaszra oszthatjuk. Az első szakaszban, amely október 28-ig tartott, - de különösen az első három napon - a hadsereg a felső vezetés tehetetlensége és határozatlansága ellenére is a munkásosztály hatalmának, a proletárdiktatúra államrendszerének védelmében lépett fel. A csapatokra - kevés kivétellel - a párt és kormány támogatása, az ellenforradalom elítélése és a rendszer megvédésre irányuló akarat volt a jellemző. Október 28-a után azonban - ahogyan Nagy Imre csoportja árulásának következtében a kormány is fokozatosan a proletárdiktatúra felszámolására törekvő erők irányítása alá került, úgy vették kezükbe a hadsereg vezetését is az ellenforradalmi árulók". A jelentés szerint a gyakori áthelyezések miatt a tisztek 20%-a élt külön a családjától, és Budapesten több mint 2000 tisztnek nem volt lakása. L. még a 16 sz. jegyzetet. 506