A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)
kuláklistával nagyon sok becsületes középparasztot szembeállítottunk magunkkal, másrészt az ellenforradalmi agitáció, amely feltétlenül él a falun, nemcsak a városban. Fennáll az a veszély, ha mi többet akarunk markolni, mint amennyit megfelelően tudunk irányítani, hogy egy csomó bizottság ellenséges elemek irányítása alá kerül. Ezt a veszélyt minden körülmények között el kell kerülni. Egyébként azokkal az érvekkel, amit Apró elvtárs felhozott, egyetértek, de félek attól - még egyszer kihangsúlyozom - ha most az indulásnál hozunk létre mindjárt 110 ezer bizottságot. Talán az volna a helyes, hogy először községenként egy-egy bizottságot, városokban kerületenként is hozzunk létre és ha ezek megerősödtek, akkor kell megteremteni a feltételét annak, hogy ezeknek a bizottságoknak a számát kiszélesítsük. Egy gondolatot szeretnék felvetni, elvtársak. Mindig több és több ipari munkás, aki faluról elszakadt, nyugdíjba megy. Meg kellene gondolni, hogy nem kellenee a régi munkásotthonok példájára ezeknek lehetőséget biztosítani, hogy bele tudjanak kapcsolódni a helyi csoportok munkájába. Mozgalom legyen a népfront vagy szervezet [?] Nagyon nehéz ez elvtársak, nem tudom, hogy mennyire helyes, hogy szervezet legyen, de hogy mennyire vált ténylegesen tömegmozgalommá a tanácsi szervünk, azt valamennyien tudjuk. Erről sokat beszéltünk, a valóságban azonban eddig még nem tudtuk tömegmozgalommá kiépíteni. Vagy az egyik tömegmozgalmat tudjuk most megerősíteni, vagy a másikat, de mind a kettő - tekintet nélkül arra, hogy tömegszervezetnek, vagy tömegmozgalomnak fogjuk-e nevezni - nem fog menni. Nekem az a tapasztalatom, hogy a falusi községekben, városokban a tanácsot - akármennyire erőlködünk - nem fogadják el mint tömegszervezetet. A tanácsot elfogadják mint hatalmi igazgatási szervezetet, de úgy mint tömegmozgalmat, tömegszervezetet nem. Érdemes ezen elgondolkodni, éppen most, amikor foglalkozunk a népfront átszervezésével. A munkásokat bevinni a népfrontba, az is egy nagy munka lesz, mert általában véve nehéz lesz mozgósítani a pártonkívüli munkásokat ide. Vidéken ez jobban fog menni, nagyvárosokban nehéz lesz. Azt hiszem, hogy ezt is meg kell alaposan nézni és azt mondani, hogy szükség van a népfrontszervezetre, ahol a pártonkívüli tömegeket megfelelően mozgatjuk és nem utolsó sorban gondolni kell arra is, hogy nem kellene-e kultúrházakat is a tanács felügyelete mellett a népfrontbizottságok rendelkezésére bocsátani. Az én véleményem szerint igen. A szervezeti forma olyan legyen, ahol van egyéni tagság. Kollektív tagság, ez volt a múltban 45 és ebből semmi nem jött ki. Az egyéni tagságot úgy gondolom, hogy körülbelül 10-20 forintot fizessen egy évben egyszer az, aki tagja a népfrontnak A Hazafias Népfront első kongresszusán Darvas József beszédében ismertette a szervezeti formákat. „A Hazafias Népfrontban nincs egyéni tagság, nincs tagkönyv, nincs tagdíj. Csatlakozhatnak hozzá mindazok a tömegszervezetek, társadalmi egyesületek, politikai, gazdasági, kulturális szervezetek, amelyek népi demokráciánk céljait magukénak vallják". DARVAS József: Tömörüljünk széles, megbonthatatlan egységben a Hazafias Népfront zászlaja alatt! (A Hazafias Népfront I. Országos Kongresszusa. Szikra, Bp., 1954. 23.) 486
