A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

foglalkozik ezzel a kérdéssel - olyan álláspont alakult ki a tapasztalatok alapján, hogy a jelen helyzetben a népfrontnak a mozgalom jellege maradjon meg, mert az egyéni tagság az feltétlen egyet jelent a szervezet kérdésével. Azt jelenti, hogy akkor a tagságot bizonyos időközönként össze kell hívni, rendszeres szervezeti életet biztosítani, mindazokat a követelményeket biztosítani, amit általában az egyéni tagság következtében ilyen vonatkozásban ki kell alakítani. Véleményem szerint is [a] jelen helyzetben a népfrontmozgalom maradjon meg mozgalomnak, annak tartalmi, politikai feltételeit ki kell szélesíteni, és ezen keresztül egy átfogó mozgalmat létrehozni, amely magában foglalja a munkásokat, a parasztokat és a kispolgári réteget. A másik dolog, amit Apró elvtárs javasolt, hogy a választási körzetek szerint kell a bizottságokat létrehozni. A mi véleményünk az, hogy jelenleg az országos, megyei, járási, községi népfrontbizottságokat létszámban jelentős mértékben ki kell és ki lehet szélesíteni. Egyébként a közös előterjesztés ezt a gondolatot felvetette.

42 Azt a gondolatot, amit Apró elvtárs felvetett, hogy mintegy 110 ezer választókörzetben hozzuk létre a bizottságokat, a Politikai Bizottság ne vesse el, elvileg fogadja el és bízza meg az illetékeseket, hogy ezt a kérdést alaposan elemezzék, tanulmányozzák és ennek alapján hozzák a Politikai Bizottság, majd a Központi Bizottság elé. Meg kell mondani, hogy ez a kérdés néhány nappal ezelőtt merült fel, anélkül, hogy alaposan megnéztük, tanulmányoztuk volna. Ha megnézzük a bolgár példát, ott is 34 000 alapszervezet van, szemben a mintegy 110 000 ezerrel, ami itt a javaslatban van. Másrészt azért, ha figyelembe vesszük a politikai helyzetet, hazánkban azért ellentétes erők is vannak, akiknek céljaik nem a népi demokrácia erősítése, ellenkezőleg. Meg kell ezt nézni és nem szabad elvonatkoztatni a falusi pártszervezetek kérdésétől. Nekünk ma falun az egyénileg gazdálkodó parasztok között, a gépállomások, a termelőszövetkezetek, az állami gazdaságokban a párttagok száma 54 000. Ennek a 110 ezres népfrontbizottságnak a zöme a falura esne. Ez azt jelentené, hogy számtalan olyan népfrontbizottság lenne, ahol egyetlen egy párttagon keresztül sem tudnánk biztosítani a párt vezető szerepét. Persze a párt helyes politikáján keresztül igen, de feltétlenül figyelembe kell ezt venni, szorosan összefügg a falusi pártszervezetek kérdésével. Azt javasolom, hogy ezt a kérdést alaposan vizsgáljuk meg és utána hozzuk a Politikai Bizottság elé.

43 Az előterjesztésben így szerepel: „A népfront-mozgalomnak, s ezáltal a széles dolgozó tömegeknek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy ellenőrizhessék állami és társadalmi életünket. Az ellenőrzés megvalósításának legkézenfekvőbb formája, ha az országgyűlési képviselők és tanácstagok, mint a népfront jelöltjei és a népfrontpolitika képviselői, a népfront kereteiben és szervezésében rendszeresen beszámolnak választóiknak végzett munkájukról, az állami szervek tevékenységéről, az időszerű országos és helyi gazdasági, politikai kérdésekről. A beszámolók közötti időben tartson a népfront velük kapcsolatot". A HNF megerősítésére hozott 1957. november 21-i határozat szerint 1958. március 15-ig folyamatosan ki kellett egészíteni a községi népfront bizottságokat. (L. a 18. sz. dokumentumot.) A falusi politikai munka megjavításával foglalkozó jelentés - amely a PB 1958. február 28-i ülésének napirendjén szerepelt - arról adott számot, hogy a községek nagy részében létrejöttek, illetve újjászerveződtek a népfront bizottságok. (MOL M-KS 288. f. 5. cs. 68. ő. e.) 484