A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

szovjet gazdaságpolitikusok, a szovjet külügyminisztérium munkatársai és maga a budapesti szovjet nagykövet is túlzottnak tartotta. Az 1958. januári nagyköveti elemzés szerint a Szovjetunió a gazdasági segítségnyújtásban tovább ment, mint azt Magyarország népgazdasága fejlődésének általános feltételei diktálták volna. A szovjet külügyi elemzésekben már 1957. óta visszatérő elem volt a magyarok részéről állítólag megnyilvánuló „élősködő tendencia".

51 (Mindazonáltal devizahitelt a magyarokon kívül senki nem kapott a Szovjetuniótól, és a magyar kérés teljesítése érdekében a Szovjetuniónak is kilenc tonna aranyat kellett eladni a világpiacon.) A megállapodás néhány alapvető nyersanyag tekintetében (hengerelt áru, kohókoksz, nikkel, bányafa, fenyő-fürészáru, cellulóz, rotációs papír és nyersolaj) nem biztosította a terv által előirányzott mennyiségben a magyar szükségleteket, ezeknek kapitalista piacon történő megvásárlására a szovjet kormány 40 millió rubel devizát biztosított. A fennmaradó hiány így is olyan jelentős volt, hogy a magyar tárgyaló küldöttség az egyezmény aláírását nem vállalta. A szovjet kormány elutasító álláspontra helyezkedett a 150 millió rubeles devizahitelt illetően is, így a küldöttség tagjai - a Moszkvában maradó Incze Jenő külkereskedelmi miniszter kivételével - 1957 decemberében további utasításokért visszatértek Magyarországra. Az Országos Tervhivatal ezt követően újból megvizsgálta hogyan lehetne csökkenteni a hiányt, elsősorban a beruházások csökkentésével, a belkereskedelmi készletek csökkentésével, széleskörű takarékossággal és a nyugati import mérséklésével. Mindazonáltal a legfontosabb nyersanyagok importjának bizonytalan volta miatt nem tartották lehetségesnek a három éves terv lezárását. Az Országos Tervhivatal ezért december 24-én olyan javaslatot terjesztett a Politikai Bizottság elé, hogy a kormánydelegáció január első napjaiban utazzon vissza a tárgyalások folytatására, vázolja a szovjet válasznak az 1958. évi tervre gyakorolt hatását és ismertesse, hogy a kapott válaszok alapján milyen intézkedéseket tervez a magyar kormány. Azon a véleményen voltak, hogy újabb hitelkérelemmel nem kell fellépni, de az 1958. évi terv legdöntőbb nyersanyagproblémáinak megoldása érdekében kérjék a szovjet vezetést mintegy 30 millió rubel értékű további nyers anyagimport biztosítására. Kádár János a PB 1957. december 24-i ülésén azon a véleményen volt, hogy miután lényeges változással szovjet részről nem lehet számolni, fejezzék be a tárgyalást és kezdjenek dolgozni. A gazdasági vezetőkkel azonban hallgatólagosan megállapodott, hogy ahol csak lehet, további támogatás kicsikarására törekszik. A testület döntése alapján Kádár János a szovjet kormányhoz intézett levelében azt kérte, hogy 30 millió rubellel emeljék meg az áruszállításokat export és import oldalon. Ebből a kérésből 15 milliót sikerült realizálni. L. a budapesti szovjet nagykövetség által 1957 tavaszán és novemberében készített elemzést. AVP RF f. 077. op. 38. papka 195. gy. 35. 46