A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

a Távol-Keletre indult. Az Indiát, Ceylont, Indonéziát, Burmát, Egyiptomot, Szudánt, Szíriát és Tuniszt felkereső küldöttségnek legfontosabb feladata a magyar kormánynak az ENSZ ötös bizottsága által készített jelentéssel kapcsolatos memorandumának átadása és a magyar álláspont ismertetése volt abból a célból, hogy kedvező befolyást gyakoroljanak ezen országok ENSZ-beli magatartására. A távol-keleti út tapasztalatait a Külügyminisztérium Kollégiuma 1957. szeptember 20-án tárgyalta meg. Az utat jelentős diplomáciai lépésként értékelték, bár általános volt a vélemény, hogy jobb előkészítéssel nagyobb sikert lehetett volna elérni. Az út közvetlen célját, az egyes országoknak az ún. magyar üggyel kapcsolatos álláspontja megváltoztatását nem sikerült elérni,

34 a jelentés azonban azt is eredményként könyvelte el, hogy Sirimavo Bandaranaike ceyloni miniszterelnök-asszony néhány nappal később az ötös bizottság jelentését bíráló - a világsajtóban is közölt - kijelentéseket tett, és Ceylon visszahívta képviselőjét - aki tagja volt az ötös bizottságnak - az ENSZ-ből. Annak ellenére, hogy az út a vártnál kisebb sikereket hozott az el nem kötelezettek mozgalmának nagy tekintélyű vezetőivel való találkozás - a magyar küldöttséget fogadta Jawaharlal Nehru indiai miniszterelnök és Gamal Abdel Nasszer egyiptomi elnök is bizonyos legitimitást kölcsönzött a magyar külpolitikának.

35 A külügyi vezetés a tanulságokat levonva arra a következtetésre jutott, hogy az ENSZ Közgyűléssel párhuzamosan az ebbe a zónába tartozó országokkal kapcsolatban a diplomáciai aktivitást a korábbinál magasabb színvonalon, az egyes országok súlyához és jelentőségéhez mérten folytatni kell. Egyidejűleg háromtagú bizottságot küldtek ki a delegáció tapasztalatainak értékelésére és a további feladatok meghatározására.

36 Az ENSZ-jelentés elleni ellenpropaganda és támadás megindítására jó alkalmat szolgáltatott a volt kisgazdapárti titkár, az 1955-ben Nyugatra távozott magyar hírszerző Szabó Miklós 1957. október 3-i sajtókonferenciája, aki a MUOSZ székházában jelen lévő nagyszámú külföldi (köztük 12 nyugati) tudósító előtt azt próbálta bizonyítani, hogy a forradalmat nyugatról szervezték. A Külügyminisztériumban ezzel összefüggésben valódi ,jegyzék-offenzíva" megindítását határozták el az ötös bizottság jelentésében foglaltak megcáfolása érdekében,

37 és ilyen értelmű javaslat került október 22-én a Politikai Bizottság elé is. A testület azonban a nyilatkozat ilyen módon történő felhasználását elvetette, Magyar részről nagyon számítottak arra, hogy Szíria és Egyiptom a szocialista országokkal együtt szavaz, Burma pedig tartózkodik a szavazás alkalmával. (MOL XIX-J-1-u Sebes István iratai 63. d.) 35 GAZDAG Ferenc: A kommunista típusú konszolidáció szovjet modellje és a magyar 1956; nemzetközi aspektusok. HUSZÁR Tibor-SzABó János (Szerk.): Restauráció vagy kiigazítás. A kádári represszió intézményesülése 1956-1962. Zrínyi Kiadó, Bp., 1999. 32. 36 MOL XIX-J-1-u Sebes István iratai 63. d. 37 L. a Külügyminisztérium Kollégiuma 1957. október 4-i ülésének jegyzőkönyvét. MOL XIX-Jl-o5.d. 00100/1957. X. 4. 39