A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

könnyítések felfüggesztésében, a kulturális cserekapcsolatok szüneteltetésében, illetve az előkészületben lévő egyezmények megkötésének elhalasztásában mutatkozott meg. Az irányelvek a magyar diplomácia feladatául e negatív jelenségek felszámolása mellett annak vizsgálatát tűzte ki célul, hogy „milyen tanulságokat és tapasztalatokat szűrtek le a baráti országokban a magyarországi ellenforradalom eseményeiből".

29 Külön hangsúlyt kapott a feladatok között a baráti kapcsolatok ápolása és javítása Jugoszláviával, de nem oly módon, hogy a „valóban meglévő nézeteltéréseket, ellentéteket elhallgassuk vagy elkendőzzük. Annak, hogy azokat kiküszöböljük, első alapfeltétele az eltérő nézetek tisztázása és őszinte feltárása." Kapitalista relációban arról szó sem lehetett, hogy a forradalom előtti hónapokban megkezdődött normalizálási folyamatot ott folytassák, ahol abbahagyták. A magyar diplomácia ugyanakkor fokozott erőfeszítéseket kívánt tenni a nyugati államokkal fennálló, „normálisnak legkevésbé sem mondható" kapcsolatok megjavítására. E téren kiemelt figyelmet kívántak szentelni a függetlenségük kivívásáért, illetve megszilárdításáért küzdő ázsiai és afrikai országokkal történő kapcsolatépítésnek, illetve a jószomszédi viszony helyreállításának Ausztriával. Az irányelvek nem foglalkozott külön az ún. magyar kérdéssel, pedig a külpolitikai tevékenység homlokterébe 1957. második félévében az ENSZ közgyűlésre való felkészülés került. A magyar kérdés vizsgálatára alakított ún. ötös bizottság

30 az ENSZ Közgyűlés 1957. szeptemberi ülésszakára beterjesztendő jelentését száztizenegy magyar emigráns meghallgatása után 1957. júniusára összeállította, s még az ENSZ Közgyűlésének összeülése előtt megkezdték az anyag terjesztését is. A Politikai Bizottság 1957. július 30-i ülésén tárgyalta az ENSZ-ben a magyar kérdéssel kapcsolatban elmondandó beszéd vázlatát. Ekkor született döntés az ENSZ-jelentés elleni tiltakozó kampány megszervezéséről is. A testület ugyanakkor azt is szükségesnek tartotta, hogy még az ENSZ közgyűlése előtt a Külügyminisztérium nyilvánosan, tiltakozó nyilatkozatban utasítsa vissza az ENSZ ötös bizottság jelentésében foglalt rágalmakat. (5. sz. dokumentum) A magyar kormány ugyan törvénytelennek és a belügyekbe való durva beavatkozásnak tekintette a bizottság kiküldését, de - a Külügyminisztérium nyilatkozata szerint - az ENSZ iránti „tiszteletből", valamint „mert úgy véli, hogy népének és a béke védelmének tesz szolgálatot, ha az ENSZ Közgyűlés nyilvánossága előtt leplezi le azt a provokációt és kívülről szervezett puccskísérletet, amelynek végső célja az volt, hogy megdöntse hazánkban a munkásosztály hatalmát és visszaültesse népünk nyakára a már egyszer 29 MOLXIX-J-1-o 5. d. 00100/10/1957. 30 A bizottság tagjai a következők voltak: Alsing Andersen, elnök (Dánia); K. C. O. Shann, a jelentés készítője (Ausztrália); R. S. S. Gunewardene, ENSZ-nagykövet (Ceylon); M. Mongi Síim, ENSZ-nagykövet (Tunézia); Enrique E. Fabregat, ENSZ-nagykövet (Uruguay). 37