A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)
első helyen az ENSZ Magyarországgal kapcsolatos magatartása, a nemzetközi elszigetelődés erősödése állt. Ennek enyhítéséhez látható eredményeket akart felmutatni a konszolidáció terén. De milyen eszközök kínálkoztak erre? Például az, ha jelentős közéleti személyiségeket sikerül megnyernie egy kormány melletti demonstrációra, mondjuk a népfront vezetésében való részvétellel. Kockáztatni azonban nemigen akart. A személyek kiválasztásában és a népfrontnak a kormány melletti demonstratív elkötelezésében nem lehetett vita. Kádár nyelvén szólva: vitatkozni a szövetkezetesítés, államosítás ütemén lehet, de nem magán a szövetkezetesítésen, az államosításon. Egy Harrer Ferenc, egy Kisházi Ödön véleménye „érdekel bennünket", de Kovács Béláé nem. Ugyanakkor lenyűgözte Apró Antal javaslata, és védelmébe is vette az egymillió aktivista megszervezésére tett elképzelést. Ez egy tucat május elsejei tömegdemonstrációval felért számára. Legfeljebb a megvalósítás egy „kicsivel több időt vesz majd igénybe", mint ahogy Apró Antal gondolja. Talán két esztendőt is. Tehát a kádári pragmatizmus is a kézi vezérlés fenntartása és erősítése felé vitt, ami jól megfért a Politikai Bizottság többségében megmutatkozó dogmatizmussal. A „kompromisszum" megköthető, az egység megőrizhető maradt. Az ülésből már csak a szomorú utójáték maradt hátra. Apró Antal a felmentését kérte a Hazafias Népfront elnöki tisztéből, de ezt a PB „nem vette komolyan". A személyi kérdéseket különben is elnapolták, egyetlen sürgősnek minősített döntés kivételével: Dávid Ferencet felmentették az apparátus irányítása alól. 24 A vezetői lista október 16-án vált véglegessé. Ortutay Gyula vállalta a főtitkári megbízást. Az országos tanács és az elnökség igen reprezentatívra sikeredett, de Kovács Béla és a hozzá közel álló politikusok természetesen nem szerepeltek benne. A politikai intézményrendszer tovább merevedett, a paraszti érdekvédelem ügye 1956. december vége után 25 újra megbukott. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a szövetkezetesítés során kiépültek a Hazafias Népfront szövetkezeti bizottságai, amelyek kétségtelenül lehetőséget jelenthettek volna a szövetkezetbe tömörült agrártársadalom érdekeinek megjelenítésére. Nem véletlen, hogy a Politikai Bizottság 1959. augusztus 11-i határozata 26 feleslegesnek ítélte a HNF 24 Kádár János az MSZMP KB 1957. november 1-jei ülésén Dávid Ferenc képviselői lemondatását külön is indokolta: „Külön kell említenem Dávid Ferenc volt KV tagot, akit nagyon sokan ismernek, aki az ellenforradalom időszakában nagyon rosszul viselkedett és november 4-e után is tovább folytatta azt a tevékenységét, aminek nincs más neve, mint a párt és a kormány elleni harc. Heteken keresztül összekeveredett mindenféle huligán elemekkel, forradalmi bizottsági tag, diákbizottsági tag stb. volt, és ezekkel harcolt a párt vonala ellen. Később abbahagyta ezt a harcot, még később helyenként pozitiv megnyilatkozásokat tett a kormány mellett." A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1957-1958. évi jegyzőkönyvei, i. m. 52. L. erre Fehér Lajos kezdeményezését a Magyar Parasztság Demokratikus Szövetsége létrehozására az MSZMP IKB 1956. december 28-i ülésén, illetve ennek elutasítását. A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei. I. kötet. 1956. november 11.-1957. január 14. Szerkesztette, jegyzetelte NÉMETHNÉ VÁGYI Karola és SÍPOS Levente, Intera Rt., Bp., 1993. 291-298. 26 MOL M-KS 288. f. 5. cs. 144. ő. e. 35
