A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)

Szovjetunióból is van tapasztalatom, amikor ilyen iskolára felvettek 40 évnél öregebb elvtársakat, azok nagy része lemorzsolódott az első félév után. Javasolom: 40 évben állapítsuk meg a korhatárt és ennél idősebbeket csak kivételes esetben lehessen felvenni.

59 FRISS ISTVÁN elvtárs: Az ösztöndíjkérdésben Nemes elvtársnak igaza van. Arról van itt szó, hogy 5 évig tanulnak együtt emberek és 3 év után terjesen érthetetlenné válik és igazságtalannak tűnik olyan megkülönböztetés a fizetésekben, ami a korábbi fizetésekhez igazodik. Úgy látom, hogy a pártösztöndíj 2400 Ft-os felső határa túl alacsonyan van megállapítva. Ha igazán eredményt akarunk elérni, akkor igen jó elvtársakat kell ide küldeni, olyanokat, akiknek többsége vezető helyen van. Mivel vezető helyen vannak, fizetésük most a pártösztöndíj felső határánál is lényegesen több. A fizetésük néhány évre csökkenne és itt idősebb emberekről van szó, akiknek több gyermekük is van. A 3500 vagy ennél magasabb fizetésű ember nehezen vállalja ezt az iskolát, különösen ha családja van. Magányos 30 éves kapjon, mondjuk 1800 Ft-ot. Ne az legyen a döntő az ösztöndíj megállapításánál, hogy milyen fizetésük van, hanem, hogy milyen körülmények között élnek. KÁLLAI GYULA elvtárs: A javaslatok helyesek. Igen nagy jelentősége van a javaslatban annak, hogy tapasztalatom szerint is üzemekben, állami hivatalokban, a legkülönbözőbb helyeken igen nagy számban vannak olyan nagy gyakorlati tapasztalatokkal és most már elméleti ismeretekkel is rendelkező munkáskáderek, akik szeretnék elvégezni az egyetemet, de ez a jelenlegi körülmények között igen nehéz számukra. Ismerek olyan elvtársat, aki állami hivatalban dolgozik, és most jár a Műegyetemre. Kiváló képességű, kisujjában van a szakma, és most kell neki nagyon nehéz körülmények között elvégezni az egyetemet. Nagy mulasztást hozunk helyre, amikor ilyen ember számára lehetővé kívánjuk tenni, hogy sokkal könnyebb körülmények között végezzék el az egyetemet. Az ilyen elvtársaknak az egyetem életében való részvétele a fiatal hallgatókra is nagy hatást gyakorol. Ha jó lesz a kiválasztás és politikai szempontból szilárd, megbízható embereket küldünk az egyetemre, ezek komoly nevelőmunkát végezhetnek. Ebből következnek az én javaslataim. Az ösztöndíj felső határának megállapításánál vegyük figyelembe az illető családi körülményeit és jelenlegi kereseti viszonyait is. A felső határt magasabb összegben lehet megszabni. Félmegoldásokkal nem sokat érnénk. Másik javaslatom, hogy a felvételi korhatárt hagyjuk meg a 45 évnél. Nem túl nagy a létszám, amit a javaslat előír. Ha a kiválasztás helyes lesz, az a szempont, amit Nemes elvtárs felvet, nem fordul elő. Meg vagyok győződve, hogy 40 éves korban vannak olyan emberek, akik jól megállják a helyüket az egyetemen és a gyakorlati életben is szereztek sok tapasztalatot, így nem fognak a fiatalok mögött elmaradni. Fel van vetve, hogy érettségivel rendelkezőket lehet felvenni, ettől csak kivéteA felső korhatár 45 év maradt. 134