A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)
FRISS ISTVÁN elvtárs: A Tervhivatal előterjesztése véleményem szerint nagyjából helyesen mutatja meg a fő kérdéseket, de nem azzal az élességgel és határozottsággal, ami elegendő volna ahhoz, hogy kívülállók is, akik sokszor nem értik és nem érthetik, mi van az egyes mondatok mögött, világosan lássák, miben vannak a bajok. Ezért azt hiszem helyes, ha az egésznek a perspektíváját, az összbeállítását világossá teszik. Előre kell bocsátani, hogy a tervhivatal munkájában mutatkozó hiányosságokért felelős a KB Államgazdasági Osztálya is. Azt gondolom, hogy az Allamgazdasági Osztálynak a munkája a Tervhivatallal kapcsolatban elvben szintén helyes volt, de nem volt elég gyakori, elég mély az elvtársakkal egyenként és a Tervhivatal munkájával való foglalkozás. Többet kellett volna a Tervhivatalban dolgozó elvtársakkal foglalkozni. Kétségkívül hogy a hibák, melyekről beszélni akarok, az Allamgazdasági Osztály munkájára is vonatkoznak. A másik, amit előre kell bocsátani: azt hiszem, ha összehasonlítjuk a Tervhivatal munkáját általában a minisztériumok munkájával, a Tervhivatal vezetőinek munkáját a minisztériumok vezetőinek munkájával, akkor a mi viszonyaink között a Tervhivatal van általában a jobbak között. A hibákkal kapcsolatban, amelyek érintve vannak. Nem akarok sok dologgal foglalkozni, csak néhány alapvető kérdéssel. Egyik ez a bizonyos perspektíva kérdés. Ez enyhén van itt érintve. Miről van szó? Egész idő alatt végigvonult a Tervhivatal munkáján olyan törekvés, igyekezzünk megoldani a mai kérdéseket, függetlenül attól, hogy mi lesz holnap, bár ezeknek a kérdéseknek helyes megoldása sok esetben lehetetlen lenne e nélkül. KÁDÁR JÁNOS elvtárs: A megoldás módja is sokszor kihatott a holnapra. FRISS ISTVÁN elvtárs: Világos! Rónai és Apró elvtársak még biztosan emlékeznek, hogy november közepe körül, amikor egyszer leültünk tárgyalni, hogy milyen igénnyel forduljunk a Szovjetunióhoz, az elvtársak kidolgozták, hogy 400 millió dollárra van szükség. Nagy összeg volt ez! Akkor az volt az álláspont, hogy most ne alkudozzunk az összegekről, de kell elképzelés arról, hogyan fogjuk felhasználni ezt az összeget, hogy ebből rendbe szedjük magunkat, és megkezdjük ennek az összegnek a visszafizetését és az ország rendbe hozását. Ezt az összeget többször, több helyen felvetettük, de előre nem jutottunk, mert a Tervhivatal arra a kérdésre, hogy hogyan lesz tovább és hogyan fogjuk felhasználni ezt az összeget úgy, hogy ebből gazdálkodjunk és visszafizessünk - nem tudott elképzelést közölni. De azt is mondtuk: most rossz állapotban vagyunk és próbáljunk olyan változást csinálni, hogy többet támaszkodjunk saját erőinkre. A Tervhivatal ezt a tervet sem készítette el. Amikor a kormánydelegáció márciusban kiutazott a Szovjetunióba, mondtuk, kellene terv, hogyan lesz a legközelebbi években. A kormánydelegációnak az utolsó percben kezébe nyomtak bizonyos anyagot, hogy milyen segítségre lesz 1045
