A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának jegyzőkönyvei 1957. július 2. - december 28. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 42. Budapest, 2006)
Szigorúan bizalmas! Készült 3. pl. E. É. Jegyzőkönyv a Politikai Bizottság 1957. december 24-én megtartott üléséről 1. Beszámoló a szovjet-magyar gazdasági tárgyalásokról APRÓ ANTAL elvtárs: A Politikai Bizottság határozata alapján a magyar kormányküldöttség tárgyalt a Szovjetunió kormányának megbízottaival a magyar gazdaság megsegítésével kapcsolatos beruházási-, áru- és devizahitel kérdéseiről. A tárgyalásokon az első napirend a beruházásokkal, műszaki együttműködéssel, bizonyos mértékű ipari kooperációval, együttműködéssel kapcsolatos kérdés volt. Az egyezménytervezetet és az egyezményt az elvtársaknak megküldtük, később a kormány tagjaihoz is eljuttattuk, így a részletekre nem akarok kitérni, inkább a főbb kérdésekkel akarok foglalkozni. Mi eredetileg 1958-tól 1963-ig mintegy 1300 millió rubel beruházási hitelt akartunk kérni. A tárgyalásokon kitudódott, de mikor odaérkeztünk is láttuk, hogy eredeti elképzeléseink túl magasak és láttuk, hogy számos országból hogyan tárgyalnak különböző gazdasági delegációk. Most már nemcsak szocialista országok, hanem más államok is hitelt kérnek, beruházási és áruhitelt és más hiteleket is. A szovjet elvtársaknak az volt a javaslata, hogy jól kell koncentrálni a beruházásokat és elsősorban olyan beruházásokra adnak hitelt, amely 1958-tól 1962—63-ig befejezésre kerül. Tehát rövidebb időre. Nem tudnak hitelt, segítséget adnak olyan nagy beruházásokhoz, mint a tiszavidéki vegyikombinát megépítése, kenőolaj gyár, a KGM gépparkjának korszerűsítése, építőgépekben minimális segítséget. Mező- és erdőgazdaság részére kértünk gépeket, az élelmiszeripar számára, földgáz hasznosítására és egyéb beruházásokra. A tárgyalások folyamán kialakult egy olyan megállapodás, hogy jóval kisebb hitelt, erősebben központosítva, gyorsabb befejezésre, elsősorban olyan iparágak fejlesztéséhez adnak, amelyek kevésbé anyagigényesek és a két ország közti együttműködésnek új formáját lehet ezeken az iparágakon keresztül kialakítani. így került sor arra, hogy hitelt kaptunk a Dunai Vasmű továbbépítésére, 20 gördülőcsapágy gyárhoz, a dieselgyártás fejlesztéséhez, erősáramú gépgyártáshoz, a székesfehérvári alumíniumüzem kibővítéséhez. Kisebb összegben kaptunk gépeket a textilipar számára és kisebb mennyiségben és értékben 4 hibrid cukorgyár felszerelését kaptuk meg a mezőgazdaság számára. Mintegy 300 millió rubeles keret ez Pautyin, a szovjet Tervhivatal elnökhelyettese, aki 1957. január végén Magyarországon járt, és megbeszéléseket folytatott Apró Antallal is, azon a véleményem volt, hogy a Dunai Vasmű befejezésének szükségességéhez nem fér kétség, bár - mint elmondta - „ha annak idején részt vett volna az elhatározásnál, akkor ellenezte volna, most viszont már minden vita erről a kérdésről üres és meddő". (MOL XIX-A-2-gg 39. d. 716-/17/57. II. 12.) 1023
