Borsa Iván: Zsigmondkori oklevéltár IX. (1422) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 41. Budapest, 2004)

az igazságot, majd idézze János fiait a királyi különös jelenlét elé, meghagyva nekik a nem nemesek előállítását is, 2 majd tegyenek jelentést. Kijelölt királyi emberek: Mathias, Stephanus de Zennyes, Andreas, Anthonius de Kyssperiche, Stephanus de eadem, altér Stephanus, Benedictus de eadem, Nicolaus de Zaralyan, Emericus, And­reas de Thunywgh. Papíron, zárlatán a középpecsét nyomával. Leleszi konv. orsz. lt., Acta a. 1422-72. (DF 221396.) - Hátlapján a konvent 1422. jan. 31-i jelentésének fogalmazványa és az ahhoz készült feljegyzés, amely szerint Kusperiee(! )-i Antal királyi ember Tamás fráter konventi küldött Fábián és Sebestyén napján Szatmár megyében in Voswary suo modo eredménnyel jártak. - Hibás és hiányos XIX. századi másolata: DL 74691. (Dessewfly cs., grófi.) - Fejér X/6. 473. 1 A tollban maradt. 2 Az idézésre vonatkozó intézkedést a konventben áthúzták, ezzel tévedésből a vizsgálatra vonatkozó szavakat is. 4 Jan. 1. Zágráb. János zágrábi püspök, királyi és királynéi főkancellár Jánosnak, a zágrábi pálosok viká­riusának kérésére átírja és megerősíti Eberhard zágrábi püspök 1410. júl. 19-i oklevelét (ZsO II. 7779). Maga is megparancsolja dombrói comes-ének, hogy a szerzeteseket védjék meg. - Levt. Közi. V (1927) 144, reg. (DL 34689 - Acta Paulinorum, Remete 2-5.) - Átírta Benedek zágrábi püspök 1447. márc. 6-i privilégiumában. HDA Acta Paulinorum, Remete 2-25. (DL 34690.) - Ezt átírta Lukács zágrábi püspök 1505. dec. 8-án. (Uo. 4-16 - DL 34691.) - Ezt a lehajtott plikán záradékolta Simon zágrábi püspök 1521. jan. 15-én. 5 Jan. 1. (15. die f. V. a. Thome ap.) A szepesi káptalan emlékezetül adja, hogy ők a Tarkw-i Kelemen fia: János és Herricus fia: László felperesek meg Hennengh-i Se­bestyén alperes közötti perben Perényi Péter országbíró által hozott bírói intézkedés­re Gurbed-i Imre mesterrel, a királyi kúriából kiküldött királyi jegyzővel Groz (dictus) András kanonokot küldték ki, akik visszatérve elmondták, hogy ők Tamás apostol ünnepe előtti csütörtökön (dec. 18.) kiszálltak Luchka birtokra és a szomszédok, ha­tárosok meg a felek jelenlétében megállapították a vitás terület határát: quod primo incepissent in fluvio Nenepataka vocato, ubi a parte aquilonis in dictum fluvium Nenepataka incideret quidam rivulus tertius et ubi altér rivulus Kalnapataka nominatus influeret in prescriptum fluvium Nenepataka, ubi signum metale reperissent, quod pro meta posuissent; inde versus meridiem ascendissent ad montem altum, in inter­medio fluviorum Veresalma et Nenepataka prescripti exeuntem, in cuius montis ascensu sub arbore tilie, vulgariter haasfa vocata, cruce signata signum metale repe­rissent, quod modo simili pro meta elevassent; deinde ad eandem plagam meridionalem procedendo venissent ad verticem eiusdem montis, ubi consimiliter signum metale reperissent, quod pro meta cumulassent; abhinc in acie ipsius montis semper plagam ad eandem tendendo pervenissent ad quendam altum lapidem seu rupem, sub quo a parte occidentali signum metale reperissent, quod pro meta elevassent; inde ab(!) ipsam plagam per collem, vulgo berch, inter terras arabiles non longe proficiscentes consimiliter signum metale reperissent, quod pro meta elevassent; inde in descensu eiusdem montis versus possessionem Hennengh predictam in duobus locis post sese signa metalia reperissent, que in apparentes metas elevassent; inde descendissent de monte in inferiori fine dicte possessionis Hennengh, venissent ad prescriptum fluvium Veresalma, penes quam a parte occidentis signum reperissent, quod pro meta po­suissent; inde in ipso fluvio Veresalma descendenti per certas metas ex utraque parte ipsius fluvii Veresalma positas, quarum unam a parte occidentali renovando terminos

Next

/
Thumbnails
Contents