Borsa Iván: Zsigmondkori oklevéltár IX. (1422) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 41. Budapest, 2004)

elé, majd ugyanannak tegyen jelentést az eljárásról. Az oklevelet, mivel János zágrábi püspök, királyi és királynéi főkancellár a királyi pecsétekkel távol van, a püspök pe­csétjével erősíttette meg. Kijelölt királyi emberek: Michael, Blasius, Georgius de Ka­rol, Andreas de Dombo(!), Ladizlaus de Dobrach, Clemens [Pato de] Magasmarth, Iohannes Patho de eadem, Nicolaus de Egry, Iohannes de eadem, Ladizlaus de Darahy. Papíron, melynek egyes részei fényképen olvashatatlanok, ezért esetenként a mellette levő XIX. századvégi másolatot kellett igénybe venni, zárópecsét nyomával. Leleszi konvent orsz. lt., Bercsényiana 4-40. (DF 284072.) - A válasz fogalmazványát lásd 731. 1 Bár a szövegmentő másoló quinta-X írt, ami máj. 14-t jelentene, ily jellegű datálási hiba Leleszen nemigen fordult elő, ezért kellett a valószínűbb variánst választani. Máj. 20. (8. die 32. die pasce) A pozsonyi káptalan Zs.-hoz. Ok Perényi Péter ország­bíró Nagmod-i Tamás fia: Pál, János fia: Domokos és Péter fia: János - felperesek ­meg Pethen-i Tamás fia: Miklós, Péter fia: Jakab, Albert fia: János, Jakab fia: János, László fia: Mihály, Mathius fia: János és Miklós fia: Benedek - alperesek - részére szóló bírói intézkedése értelmében Versend-i Benedek mester kúriai jegyzővel, a ki­rályi kúriából specialiter kirendelt királyi emberrel kiküldték Gál Zenthmihalfalwa-i plébánost a felperesek, Jakab Kyrth-i plébánost az alperesek részére, akik visszatér­ve egybehangzóan elmondták, hogy ők húsvét ünnepének 32. napján (máj. 13.) és az azt követő alkalmas napokon kiszálltak Nagmod és Pethen birtokokra és ott a szom­szédok és a határosok összehívása után meg a felek jelenlétében először Nagmod birtokot a felperesek útmutatása szerint meghatárolták Pethen birtok felől az általuk inibi specietenus bemutatott privilégium határleírása szerint: Quod primo incepissent a parte orientali secus quendam vadum seu transitum paludineti Magdalnagyolta vo­catum; deinde egrediens versus occidentem pervenissent ad duas metas terreas Zilhatar appellatas, quarum unam iidem actores possessioni eorum NagMod et aliam posses­sion Pethen pertinere retulissent; abhinc venissent secus et in girum cuiusdam stagni ibique pontem Pethenhida ac metas terreas ipsi actores fore, sed per nobiles de dicta Pethen abolitas extitisse recitassent, ipsisque inibi nullus pons aut alique mete apparuis­sent; abinde semper ipsa plaga occidentali servata pertransito ipso stagno non longe ipsi actores metas terreas ac similiter az alperesek és elődeik által peraratas et abolitas fore dixissent; abinde transfretato quodam stagno secus ipsum stagni in giro cuiusdam insule tumositatem térre ipsi actores demonstrassent et eandem me[t]a fuisse retulis­sent, ipsis tamen minimé apparuisset; inde in eadem insula versus ipsam plagam occidentis directe progrediendo venissent secus quendam lacum Vessewsto dictum et in parte inferiore térre seu insule Kwparazth appellatum, ubi metam terream repperis­sent, ibique ipsi actores ipsorum finivissent metarum ostensionem, az alperesek az összesnek ellentmondtak. - Végül az alperesek Pethen birtok felől mutatták meg a határokat ugyanazon privilégium alapján: Quod primo incepissent a parte meridionali supradictis duabus metis Zylhatar, primo per dictos actores demonstratis et ibi dicti actores non contradixissent, ubi signum fecissent; abhinc obmissa plaga occidentali parte cursus metalis in dicto nostro privilegio [...] versus aquilonem partem prope easdem metas alias duas metas terreas reperissent, quarum unam az alperesek pos­sessioni eorum Pethen pertinere indicassent; abhinc inter aquilonem et occidentem,

Next

/
Thumbnails
Contents