Borsa Iván: Zsigmondkori oklevéltár IX. (1422) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 41. Budapest, 2004)

convocatis commetaneis et vicinis, határjelek felállításával elhatárolták Zenthlazlo birtokot a Bathyan-iak Achad birtoka felől. Miután a konventbe visszatértek, egyezően előadták a határ futását: quod incepissent in quadam via de Barathy ad possessionem Achad ducentem, et ipsa via transseundo ad parte orientalem venissent ad quandam parvam vallem, ubi penes ipsam viam a parte meridionali metam térream cumulassent; abhinc via in eadem ad eandem plagam orientalem in conpetenti spatio eundo penes ipsam a parte meridionali metam terream cumulassent; adhinc ulterius via in eadem ad dictam plagam orientalem eundo penes ipsam viam ab eadem plaga meridionali metam terream agregassent, ibique ipsa via derelicta ad plagam meridionalem declinando venissent ad quendam monticulum berch nominatum, ubi in eodem monticulo metam terream élevassent; ipsaque plaga non derelicta pervenissent ad quandam viam de dicta possessione Zenthlazlo ad memoratam possessionem Achad ducentem, penes quas ab eadem plaga meridionali metam terream agregassent; inde ad dictam plagam meridionalem transseundo devenissent ad quoddam stagnum, in quo dumi viminum cresscerent, quod scilicet stagnum pro meta reliquissent; abhinc plagam ad eandam ulterius pergendo venissent ad aliud stagnum vulgo Zanastow nominatum, quod similiter pro meta reliquissent; et dehinc

1 ad dictam plagam meridionalem in conpetenti spatium transseundo prenovissent ad quandam viam de possessione Debregh ad dicta possessione Acaad(!) ducentem penes quam a parte aquillonali unam metam terream cumulassent, és itt befejeződött a határ kijelölése. Ellentmondás nem lévén, Zenthlazlo birtokot a felállított határjelek mellett cum suis utilitatibus eidem Georgio statuissent et comisissent in sempiternum possidere. Átírta Garai Miklós nádor 1430. március 13-i ítéletlevelében. DL 100470. (Batthyány es. lt., Acta antiqua, Atád 3-3-47.) 1 A két utolsó szó a sor felett betoldva. Máj. 19. Nobilibus virys dominis et magistris Emerico, Ladislao, Nicoiao et Franchan (filiis)

1 Stephani filii Petri de Remethe, dominis et fratribus suis venerandis detur! Nobiles viri domini mei [...] post grate salutationis eloquia. Noveritis me litteras vestras michi directas reverenter récépissé et contenta earum sane intellexisse, ad quarum contenta taliter vestris fraternitatibus duxi respondenda, quomodo filii mei nondum pervenerunt etatem matúrám, sed sunt in annis indiscretionis, obhoc ad vestras intentiones usque dum ipsi filii mei cresscent in etatem adultam, vobis respondere non valeo. Sed dum ipsi filii mei Deo auspice pervenerint in etatem bone discretionis, ipsi vobis responderant, quomodo possessiones de quibus loquimini vel mentioni faciatis, eorum est. Quare peto etiam vestras fraternitates, quatenus usque tempus prenarratum nec me, nec ipsos filios meos velitis in aliquo infestare vel inpetere quovismodo, in Christo valete. Scripta in Castro Debrenthe, f. III. a. asscens. Domini, anno eiusdem M° CCCC

0 XXIP. Katherina relicta Benedicti de Debrenthe, affinis vester detur Papíron, záró gyürüspecsét nyomával. DL 54215. (Kállay cs.) - Tört. Tár 1884. 425, 1420. máj. 15-i dátummal. 1 Tollban maradt (vö. Engel: Archontológia II. 100).