G. Vass István: Tildy Zoltán kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1945. november 15.-1946. február 4. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 41. Budapest, 2005)

TÁJÉKOZTATÓ A KÖTETRŐL, A SZERKESZTÉSI ÉS SZÖVEGKÖZLÉSI SZEMPONTOKRÓL 73

Tájékoztató a kötetről, a szerkesztési és szövegközlési szempontokról károk, illetve néhány további, az itt tárgyalt eseményekben fontos szerepet betöltő személy esetében tértünk el: az ő esetükben tömören bár, de a teljes pályakép felvázolására törekedtünk. A minisztertanács által tárgyalt személyi ügyek (kinevezés, előléptetés, felmentés) szereplőiről csak abban az esetben közlünk részletesebb életrajzi adatokat, ha a kinevezés a VI., vagy annál magasabb fizetési osztályba történt, illetve, ha úgy ítéltük meg, hogy az ügy politikai, igazgatástörténeti stb. szempontból a korra jellemző adalékkal szolgálhat. A szerkesztés során a dokumentumok szöveghű közléséhez ragaszkodtunk, azzal a megszorítással, hogy a jelenleg érvényes helyesírási szabályoktól való eltérést külön jelölés nélkül korrigáltuk. Ateljesen nyilvánvaló elírást (leírási hibát) is korrigáltuk, erre azonban minden egyes esetben jegyzetben utalunk. A szöveg értelmezése szempontjából szükségesnek tartott szöveg-kiegészítéseket szögletes zárójelbe helyeztük. Változatlanul hagytuk a feltűnő, esetleg csak a mondat teljes átírásával javítható szövegezési hibákat, amelyekre [sic!] jelöléssel hívjuk fel a figyelmet. * * * A minisztertanács elé nagy számban kerültek személyi ügyek. Ennek az a magyarázata, hogy a vonatkozó jogszabályok - részben az államháztartást terhelő kiadások mérséklése, részben az egységes eljárás biztosítása érdekében - a soron kívüli előléptetéseket, illetve a kinevezésnek a jogszabályokban előírt képesítési kellékek hiánya esetén történő engedélyezését a minisztertanács hatáskörébe utalta. Hasonló okokból ugyancsak a minisztertanács hatáskörébe utalták a jogszabályok a politikai természetű rehabilitációs kérelmek elbírálását. A leggyakrabban hivatkozott jogszabályokat, illetve azon belüli §-okat az alábbiakban tekintem át, egyúttal jelzem, hogy ezek ismertetésére az egyes napirendi pontokhoz fűzött jegyzetekben már nem térek vissza. Az 1150/1945. ME sz. rendelet (MK 1945. május 4., 21. sz.) a közszolgálati alkalmazáshoz előírt képesítési kellékekről kimondta, hogy a korábban kiadott és hatályban levő törvényekben és rendeletekben előírt képesítési kellékek megléte, illetve ezek igazolása általában továbbra is szükséges. A 2. § ugyanakkor felhatalmazta az illetékes minisztert, hogy indokolt esetben az előírt képesítést elengedje. Végleges alkalmazás esetén azonban csak a kormány engedhette el a képesítési kellék meglétét, ha az érvényes rendelkezések főiskolai (vagy annál magasabb) végzettséget írtak elő. A 2500/1945. ME sz. rendelet (MK 1945. június 17., 54 sz.) a közszolgálati illetmények és nyugellátások rendezéséről intézkedett, és egyben meghatározta az állami, vármegyei, városi, községi stb. alkalmazottaknak, valamint a honvédség és a rendőrség személyi állományának fizetési osztályokba és fokozatokba sorolásának feltételeit, valamint a hivatali előmenetel rendjét. (Az egyes fizetési osztályokhoz és fokozatokhoz rendelt illetményeket, illetve nyugellátást az inflációt követve időről időre külön rendelettel állapították meg.) 75