G. Vass István: Tildy Zoltán kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1945. november 15.-1946. február 4. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 41. Budapest, 2005)
BEVEZETÉS 7 - A német lakosság kitelepítésére vonatkozó rendelet megszületése 58
Bevezetés tereknek sem volt egyeztetett álláspontjuk és valószínűleg csak az ülés eló'tti órákban ismerkedtek meg a tervezettel. Ez abból adódott, hogy bár Szakasits Árpád megkapta a szöveget, úgy tűnik nem tudott vele foglalkozni, illetve nyilván nem számított arra, hogy a kérdést rendkívüli ülésen fogják tárgyalni, amikor ő éppen nem tartózkodik a fővárosban. Ezért a titkárságán készült feljegyzés szerint a tervezetet csak az utolsó pillanatban találták meg, s bocsátották Bán Antal rendelkezésére. Ekkor már az apparátusnak sem volt ideje, hogy érdemi véleményt mondjon róla. 199 Az nem ismeretes, hogy a Parasztpárt részérói Keresztury Dezsőt tájékoztatták-e. Az ülésen Tildy Zoltán elnökölt és 15 miniszter voltjelen. Szakasits Árpád miniszterelnök-helyettes (államminiszter) és Rónai Sándor kereskedelem- és szövetkezetügyi miniszter az ülésen nem vett részt. A belügyminiszter bevezetőjében a németség kitelepítésével kapcsolatos „magyar nemzeti kötelezettségre" és a nagyhatalmak ezzel kapcsolatos „utasítására" egyaránt utalt. Kiemelte, hogy a tervezett rendelkezés megállapítja a kitelepítendők körét: eszerint Németországba kitelepülni köteles az, aki a legutóbbi népszámlálás során német anyanyelvűnek, vagy német nemzetiségűnek vallotta magát, illetve, aki magyarosított nevét német hangzásúra változtatta vissza, továbbá aki a Volksbundnak, vagy valamely német fegyveres alakulatnak tagja volt. Hangsúlyozta, hogy a kitelepítést nem büntető szankciókét fogja fel, hanem szervezett áttelepítésről van szó. A megállapított kivételek (vegyes házasságok német tagjai, illetve gyermekeik, a demokratikus pártok tagjai stb.) is a rendelkezés humánus voltát jelzik. A jegyzőkönyv jól tükrözi azt a zavart és döbbenetet, amely a minisztertanács tagjain úrrá lett. Kovács Béla és Tombor Jenő rögtön tiltakozott a kérdés tárgyalása ellen, miután előzetesen nem kapták meg a tervezetet, Antall József pedig jelezte, hogy nem ismeri a potsdami határozatot. Bárányos Károly hozzászólásában annak tisztázását kérte, hogy a potsdami határozat egy abszolút diktátum-e. Hangsúlyozta, hogy csak azt hajtsuk végre, amire kötelezve vagyunk. Gyöngyösi János külügyminiszter az előzményeket sokoldalúan megvilágító hozzászólásában nyomatékosan utalt arra, hogy a magyar kormány eddig mindig elutasította a kollektív felelősségre vonás elvét, és csak azokat kívánta kitelepíteni, akik állást foglaltak a magyarsággal szemben. Utalt arra, hogy az e kérdésben elfoglalt álláspont befolyásolhatja a felvidéki magyarság sorsát is. Hangsúlyozta, hogy nem tud arról, hogy a kérdés eldöntését a Szövetséges Hatalmak ne tekintenék a magyar kormány belügyének, s egyben kifogásolta, hogy a SZEB-nek e kérdésben a magyar kormányhoz intézett jegyzékét ő sem (!) kapta meg. A miniszterelnök - aki természetesen ismerte a SZEB átiratát - furcsa módon azt javasolta, hogy a minisztertanács döntse el, hogy elfogadja-e a szövetséges hatalmak határozatát, amely szerint köteles bizonyos számú PIL 283. fond 10/264. ő. e. 63