G. Vass István: Tildy Zoltán kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1945. november 15.-1946. február 4. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 41. Budapest, 2005)

BEVEZETÉS 7 - A német lakosság kitelepítésére vonatkozó rendelet megszületése 58

Bevezetés nemzetközi tényezők közül még egy momentumot kell megemlíteni: csak az utóbbi években, különösen a Szövetséges Ellenőrző Bizottság jegyzökönyveinek publikálása után kapott kellő hangsúlyt az a tény, hogy a magyar kormány ebben a vonatkozásban sem volt szuverenitásának birtokában. Tehát míg Csehszlovákia vagy Lengyelország kormánya a német lakosság kitelepítése ügyében szuverén módon állt szemben az ezen ügyekben eljáró németországi Szövetséges Ellenőrző Tanáccsal, addig a magyarországi német lakosság kitelepítése ügyében nem a magyar kormány, hanem a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság állt vele közvetlen kapcsolatban, s a magyar kormány csak ennek közvetítésével jutott információkhoz.

186 A SZEB elvárásai, szovjet elnökének és tisztségviselőinek instrukció vagy éppen dezinformációi nagymértékben befolyásolták a kormány döntéseit. A magyarországi német lakossággal szemben foganatosított intézkedésekről és a tervezett kitelepítésről a miniszterelnöki programbeszéd egyetlen szóval sem tett említést annak ellenére, hogy ez a kérdés 1945 májusa óta élénken foglalkoztatta a magyar közvéleményt, s az Ideiglenes Nemzeti Kormány által kiadott jogszabályok alapján foganatosított kényszerintézkedések addigra már több tízezer lakost érintettek.

187 Az Ideiglenes Nemzeti Kormány többször foglalkozott a kitelepítés kérdésével. Augusztus folyamán „munkatervet" terjesztett fel a SZEB elnökéhez, az október 15-i ülésen

188 pedig a német lakosság nemzethűség szempontjából való igazoltatásának egyes kérdéseiről rendelkezett. Az előzményeket áttekintve - figyelemmel a különböző kormányzati szervek felfogása közötti, említett különbségekre is - érdemes utalni arra a furcsa „számháborúra", amely a Külügyminisztérium és a Belügyminisztérium (részben a Miniszterelnökség), illetve a SZEB között hónapokon keresztül folyt. A különböző memorandumokban, átiratokban és hivatalos állásfoglalásokban a kitelepíthetők-kitelepítendők számaként kettőszázezertől ötszázezerig számtalan adat szerepelt. A Külügyminisztérium általában következetesen hangsúlyozta, hogy „a magyar kormány csak a hazaárulást kifejezett magatartással tényleg elkövetett németek kitelepítését kívánja", s ezek számát mindig 200 000 - 250 000 közé tette. Ezzel szemben a miniszterelnök által közölt - az illetékes tárcától, azaz a Belügyminisztériumtól származó - adatok kezdettől fogva 300 000 és 400 000 között mozogtak, és egyes esetekben már megjelent az a lehetőség, hogy a magukat tattá a miniszterelnökhöz intézett egyik levelében - ebben elsősorban a csehszlovák érdekek képviselete, a magyarok Szlovákiából való kitelepítésének elősegítésére irányuló szándék vezette. Hogy így volt, vagy sem, nyilván csak orosz levéltári források alapján lehet majd eldönteni. (Az itt hivatkozott adatokra lásd: BALOGH, 1988. 88-97., TÓTH, 1993. 36-42. és 110., DMB MT. JKV. B KÖTET 58-74., továbbá MOL XIX-A-l-l-55/eln/1945., XIX-A-1-J-1946-VIII-1019., XLX-A-1n. „Z" 970/1945. alapszám., XDÍ-J-1-a-11-28. stb.) 186 SZEB JKV., 21-26. 187 A kérdésnek kiterjedt irodalma van. Részletes áttekintést ad többek között: BALOGH, 1988, 77-102., FEHÉR, 1988, és TÓTH, 1993. 188 61. sz. jegyzőkönyv 13. napirendi pont. Közölve: DMB MT. JKV. B. KÖTET 390. és 410-412. 60