G. Vass István: Tildy Zoltán kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1945. november 15.-1946. február 4. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 41. Budapest, 2005)

A MINISZTERTANÁCSI JEGYZÖKÖNYVEK - [11] 78. Jegyzőkönyv. 1946. január 5. 428

[11] 78.1946. január 5. tettnek okozott káron felül közveszélyt is idéztek elő, mint pl. a gyújtogatás. Az 1945. július 1-je után elkövetett bűncselekményekre a 4. §-on alapuló mentesség sem terjedne ki, mert a jelzett időpont után a jogrend az egész ország területén már helyreállt. A sértett érdekek méltányos figyelembevételével a 4. § nem éri be azzal, ha a cselekmény elkövetője jóvátételre irányuló törekvést árul el, hanem a teljes jóvátételt szabja meg a büntetlenség feltételéül, mert itt nem a cselekmény menthető és méltányolható elkövetési körülményeinek figyelembevételéről van szó, hanem inkább gyakorlati célszerűségi szempontok és a sértett anyagi érdekei irányadók. 3. A bűnvádi eljárás megszüntetésének szüksége mind az 1., mind pedig a 4. §-ban meghatározott eseteket illetően a honvéd büntetőbíráskodás körében is felmerül. Éppen ezért a rendelettervezet az említett §-ok rendelkezéseit - a honvéd büntetőbíráskodás jellegéből folyó eltéréssel - ennek körére is kiterjeszti. 4. ABp. 133. és 210. §-a, úgyszintén a Kbp. (1912: XXXIII. te.) 160., 195. és 307. §-a értelmében a terhelt, illetőleg a tanú személyi adatai során vallásfelekezeti hovatartozását is meg kell állapítani. Ez a rendelkezés nem helytálló. A vallás ugyanis - megváltoztatásának lehetőségére figyelemmel - nem alkalmas személyazonossági ismertetőjel; másrészt a vallásra irányuló kérdés annak a hitnek a felkeltésére alkalmas, mintha a hatóság vagy bíróság a vallásnak a terhelt helyzetére, illetve a tanú szavahihetőségére kiható jelentőséget tulajdonítana. A vonatkozó kérdés mellőzése (rendelettervezet 6. §) tehát annál is indokoltabb, mert a feltevésnek a polgári perrendtartás szerint sincs helye. 5. A népbíráskodás természetéből folyik a népbíróság hatáskörének kizárólagossága az eléje utalt bűncselekmények körében. Ámde előfordult, hogy még a népbíráskodásról szóló rendelet hatálybalépése előtt a rendes eljárási szabályok szerint bűnvádi eljárást indítottak olyan bűncselekmény miatt, amelyet a népbíráskodási rendelet népbírósági hatáskörbe utal. Ezekre az ügyekre vonatkozóan a rendelettervezet 7. §-a - a honvéd büntetőbíráskodást illetően pedig 8. §-a - érvényt szerez a népbírósági hatáskör kizárólagosságának, kimondván, hogy a szóban forgó ügyeket abban az esetben is át kell tenni a népbírósághoz, ha a rendes bíróság már ítéletet hozott, feltéve, hogy ez még nem emelkedett jogerőre. Az ilyen ítéletet a fellebbviteli bíróság az áttétel elrendelése kapcsán végzéssel megsemmisíti. Természetesen nincs helye áttételnek, ha az eljárás olyan bűncselekmény miatt folyik, amelynek büntethetőségét a demokratikus kormány ún. rehabilitációs rendeletei kizárják (7. § 12/ bekezdése). 6. Minthogy az eddig működött öttagú külön tanácsok hatáskörébe utalt bűncselekmények túlnyomó része a népbíráskodásról szóló jogszabályok rendelkezései értelmében ez idő szerint a népbíróság hatáskörébe tartozik, és a törvényes perorvoslati lehetőségek korlátozása amúgy is ellenkezik az egyéni szabadságjogok tiszteletével: a rendelettervezet 9. §-a megszünteti az öttagú külön tanácsoknak az 1938: XVI. törvénycikken alapuló intézményét és 480