G. Vass István: Tildy Zoltán kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1945. november 15.-1946. február 4. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 41. Budapest, 2005)

A MINISZTERTANÁCSI JEGYZÖKÖNYVEK - [8] 75. Jegyzőkönyv. 1945. december 18. 273

[8] 75.1945. december 18. 65. Igazságügyminiszter [képviseletében Pfeiffer Zoltán államtitkár]: előterjeszti javaslatát a „Kúrián honvédbírósági fellebbviteli tanács szervezése és ezzel kapcsolatos rendelkezések" tárgyában.

79 Minisztertanács az eló'terjesztést elfogadta. 66. Igazságügyminiszter [képviseletében Pfeiffer Zoltán államtitkár]: előterjeszti a bíróságok és ügyészségek tagjainak az igazságügy-minisztériumban való ideiglenes alkalmazásáról szóló 1899: XLVIII. te. hatályának meghosszabbítása tárgyában készített javaslatát.

80 Minisztertanács az eló'terjesztést elfogadta. 67. Igazságügyminiszter [képviseletében Pfeiffer Zoltán államtitkár]: bejelenti, hogy a tárgysorozaton szereplő 3. számú előterjesztését a közszolgálat 79 Az igazságügyminiszter T. 2419/1945. számú előterjesztése a Honvédség bűnvádi perrendtartásáról szóló 1912. évi XXXIII. te. módosítására vonatkozott, és a törvényjavaslat nemzetgyűlés elé terjesztéséhez kérte a minisztertanács jóváhagyását. Az előterjesztés rámutatott, hogy a honvédség demokratikus újjászervezése során elháríthatatlan akadályokba ütközött a legfelsőbb honvéd törvényszék és a legfőbb honvéd államügyészség felállítása, holott a honvéd büntetőbíráskodás jogszerű intézéséhez feltétlenül szükség lett volna a fellebbvitel tárgyában határozó bírói szerv működésének megindítására. Ezért a Kúrián - hadbírói tagok bevonásával - külön honvédbírósági fellebbviteli tanács szervezését tervezték, a honvéd legfőbb államügyészi teendők ellátását pedig a javaslat - és a kibocsátott törvény - szerint a legfőbb államügyészre bízták. A törvényjavaslatot Ries István miniszter 1946. január 25-én nyújtotta be a Nemzetgyűléshez, amit a kormányváltás után 1946. február 7-én megismételt. Ajavaslatról a Nemzetgyűlés alkotmányjogi és közjogi bizottsága készített jelentést, amelynek meghallgatása után 1946. február 14-én a törvényt vita és ellenszavazat nélkül elfogadták. Lásd az 1946. évi III. tc.-t, amelyet 1946. február 20-án hirdettek ki. 80 AT. 2338/1945. számú előterjesztés többek között az alábbi indoklást tartalmazta: „Abíráknak és az ügyészeknek az Igazságügyminisztériumban való alkalmazására annak a felismerése vezetett, hogy az Igazságügyminisztérium hatáskörébe tartozó ügyek jelentékeny részének megfelelő ellátásához az igazságszolgáltatás terén szerzett gyakorlati tapasztalatok és ismeretek szükségesek. Ilyeneknek tekintette a törvényhozás az 1899: XLVIII. te. megalkotásakor különösen a bíróságok és ügyészségek felett a felügyelet gyakorlását, jogi vélemények adását, törvényjavaslatok elkészítését, a törvények végrehajtásának szabályozását, továbbá mindazokat a tennivalókat, amelyek a most felsoroltakkal összefüggnek. [...] De a jelenlegi rendszer fenntartása mellett szól az az előny is, amely a bíróságok és az ügyészségek tagjainak az Igazságügyminisztériumban való alkalmazásából az igazságszolgáltatásra származik. Az Igazságügyminisztériumban alkalmazott bírák és ügyészek ugyanis, ha a törvényelőkészítő munkálatokban vesznek részt, bizonyos irányban szükségképp magasabb jogi képzettségre és szélesebb látókörre tesznek szert, ha pedig az Igazságügyminisztérium felügyeleti vagy igazgatási ügykörében működnek, az igazságügyi adminisztráció terén jutnak másutt meg nem szerezhető olyan ismeretekhez, amelyeket később, mint a bíróságok vagy az ügyészségek vezetői az igazságszolgáltatás javára értékesíthetnek." Lásd az 1946. évi V. tc.-t, amelyet 1946. február 20-án hirdettek ki. 299