G. Vass István: Tildy Zoltán kormányának minisztertanácsi jegyzőkönyvei 1945. november 15.-1946. február 4. (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 41. Budapest, 2005)
A MINISZTERTANÁCSI JEGYZÖKÖNYVEK - [6] 73. Jegyzőkönyv. 1945. december 5. 201
[6] 73.1945. december 5. lékezetbe idézzük a jelenség szabatos definícióját. Inflációnak azt az állapotot nevezzük, amidőn a gazdasági vérkeringésbe a kelleténél több pénz kerül, e réven a vásárlási készség növekszik és az ily módon fokozódó kereslet az áruk árát felveri. Miért került több pénz a forgalomba, mint amennyire a gazdasági vérkeringésnek szüksége van, annak oka több lehet, de az okok mindenkor megállapíthatók. A mi esetünkben a háborúval, a háborús előkészületekkel kezdó'dött. Az állam nagy hadfelszerelési rendeléseket eszközölt, tehát improduktív termelést finanszírozott és ehhez pénzre volt szüksége, tehát szaporította 16 a bankjegyforgalmat. A normális, kb. 500 milliós bankjegyforgalommal szemben 1943. év végén már 4312,1944. év végén pedig 11 132 millió [pengő] bankjegy volt forgalomban. 17 A harctérré lett ország a totális háború következményeképpen természetesen igen nagy veszteségeket szenvedett. Az okozott károk legalább 10 milliárd háború előtti pengőre, nemzeti vagyonunk mintegy 25-30%-ára becsülhetők, melynek legnagyobb része közlekedési berendezésünkben, állatállományunkban, mezőgazdasági felszerelésünkben, termény- és árukészleteinkben és gyáripari berendezésünkben következett be. A mérhetetlenül lecsökkent árukészlet, a kevés áru utáni óriási kereslet, természetesen már önmagában is elegendő ok lett volna arra, hogy az árak a magasba szökjenek, a szállítás ismert nehézségei és a hiányos közbiztonság pedig csak fokozták ezt a folyamatot. A hitelszervezet és a bankok itt állottak minden készpénzkészlet nélkül és az államnak kellett gondoskodnia arról, hogy a gazdasági élet a termelés újra meginduljon. A jóvátételi szállításokra szükséges nagyarányú rendeléseket sürgősen ki kellett adni. Mindehhez pénz kellett, más pénzforrás pedig, mint a bankjegynyomda, nem volt. így érthető, hogy a bankjegyforgalom augusztus végére 24, szeptember végére 42, október végére 107, november végére pedig 355 milliárdra emelkedett. A forgalomban lévő bankjegymennyiség önmagában még nem indokolta volna az árak ilymérvű kiugrását. Ahhoz, hogy ezt a folyamatot is megértsük, figyelembe kell vennünk, hogy a fokozódó bankjegymennyiséggel állandóan csökkenő fogyasztási árukészlet állott és áll szemben, mert a termelés nagy részben nem fogyasztási, hanem jóvátételi szállítások és az újjáépítés célját szolgáló javak előállítását kell, hogy szorgalmazza [sic!]. Ehhez járul a Vörös Hadsereg ellátási szükséglete, mely természetesen a fogyasztásijavaknak a magunk fogyasztóközönsége rendelkezésére álló szűkös készleteit lényegesen tovább csökkentené [sic!]. A statisztikai számadatok egész arzenálját lehetne felvonultatni - és a közellátásügyi miniszter nyilván ugyanezt tehetné - a mondottak alátámasztására, de mellőzi a számok tömegeit, mert ez csak elködösíti a gondolatmenet egyszerű és világos vonalvezetését. 16 A jegyzőkönyvben itt helytelenül „szorította" szót írtak. 17 A pénzügyminiszter előterjesztésében e helyen még a következő, utóbb kézzel, tintával áthúzott szöveg olvasható: „Ehhez járult a nyilasok által folytatott rablógazdálkodás és az oroszok által forgalomba hozott bankjegyek. Ez év január 31-én már 11 milliárd bankjegyünk volt forgalomban." 209
