Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. 1301–1339 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 40. Budapest, 2004)

OKLEVÉLKIVONATOK (1-1059. sz.)

1311. október 26—1312. március 1. 95 Jule) domonkos konvent és perjelje: Egyed fráter, valamint az ágostonos remeték ugyanottani konventje és perjelje: Péter fráter előtt is bemutatott, és kiállítja a fellebbezést igazoló iratot (apostolos). Eredeti, hártyán, függőpecsétje az utolsó három sor középső részével együtt leszakadt, az erdélyi káptalan mltban (DF 277237). • Közlés: Szeredai: Series 61—63.— CDHung VIII/1. 412—415 (augusztus 13-ra keltezve). — MonVatHung 1/2. 393 (2. sz. jegyzetben). — DIR C, veacul XIV, vol. I. 195—196 (román fordításban). • Regeszta: CDHung VIII/6. 21. — ErdKLt 64. sz. — AOkl III. 140. sz. 192. 1311. október 26. (VII. Kai. Novembris) I. Károly király Tolmach-i Corlard comes fia: Nikolaus kérésére privilégiumában megerősíti és kettőspecsétje alatt átírja István ifjabb király oklevelét (CDTrans I. 256. sz.), mely Béla királynak Loysta földről szóló adománylevelét (CDTrans I. 169. sz.) is tartalmazza. —Az oklevél János fehérvári (Albensis) prépost, alkancellár keze által kelt. Eredeti hártyán, függőpecsétje kiszakadt, DL 188. Megjegyzendő, hogy az átírt szövegekkel kapcsolatosan felmerült gyanúk alapján Dimitrie Onciul (Convorbiri Literare 37/1903. 21—22) óta Iosif Schiopu (1934), Aurelian Sacerdoteanu (1935), loan Moga (1936) — sőt a DIR C, veacul XIV, vol. I, 375 is — a keretoklevelet szintén hamisítványnak minősíti. Moga szerint erre feltehetőleg 1374 és 1387 között került sor a Talmácsi szász gráf család birtokigényeinek alátámasztására (Probléma Járii Lovistei. In: Serieri istorice. Cluj, 1973. 40, 44). A XIV. század végi hamisítás feltételezését azonban a transsumptum külső ismertetőjelei és írásának határozottan a század elejére utaló jellege egyértelműen cáfolja. Formai jegyei és igényes kiállítása alapján az sem zárható ki, hogy a keretoklevél valóban 131 l-ben és tényleg a királyi kancelláriában hiteles körülmények között került kiadásra. Elképzelhető ugyanis, hogy a kedvezményezett könnyen félrevezethette az erdélyi ügyekkel akkor még éppen csak ismerkedni kezdő uralkodót. Tekintettel azonban az átírt szövegekkel kapcsolatosan megfogalmazott nem alaptalan gyanúkra, e keretoklevelet is helyesebb a kétes hitelű források közé besorolni. • Közlés: Ub I. 303—304. • Regeszta: Kovachich: Institutum 46—47. — CDHung XI. 502. — AOkm I. 237. — AOkl III. 163. sz. • Hasonmás: Schiopul: Andreanum 99—100. 193. 1311. Elleus erdélyi alvajda a felek bevallása alapján bizonyítja, hogy a (Suk-i nemesek) Zoath és Sarmas nevű birtokukon megosztoztak egymással. Említés Váradjai Péter erdélyi alvajda 1348. július 4-i és az erdélyi káptalan 1348. október 8-i oklevelében, Suky cs lt (DF 255253). • Közlés: DIR C, veacul XIV, vol. IV. 446, 681, 730 (román fordításban is, hasonmással). • Regeszta: AOkl III. 209. sz. 194. [1311. és 1318. között] Hambocto pozsonyi polgár, (Gentilis fráter) volt legátus megbízottja elismeri, hogy (Benedek) erdélyi püspök — kancellárja: Nemes (dictus Nobilis) János útján — a bíboros legátusságának első három esztendejét illető ellátási költségeire budai súlyú 370 márka és három fertő finom ezüstöt kezéhez kifizetett. Közel egykorú másolat a Rufinus de Civinio elszámolását tartalmazó papírfüzetben, Vatikáni lt, Cam. Ap. Collect. Nr. 183. Rationes collectoriae in Hungária, Nr. 183. • Közlés: MonVatHung 1/2. 467. — DIR C. veacul XIV, vol. I. 258 (román fordításban). 195. 1312. március 1. (Bonczyda, in d. Med. Quadrag.) László erdélyi vajda és Zolnok-i ispán bizonyítja, hogy egyrészről István, Mihály, Domokos és Miklós Swk-i nemesek és